Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 12. szám - Lovász János: A tatai mintajárás és a tatai népfőiskola

Ezért a vezetőség egyik-másik nemzetiségi községből is hívott résztvevőket. A tanfolyam élete így közelebb állott a valóságban nemzetiségi gyűrűvel körülvett magyar falvak életéhez; magyarok és nem­zetiségek megismerhették egymást. Azonkívül bizonyos egységesítő küldetés gondolata is lebegett a vezetők szeme előtt. Nem nyelvi asszimilációra gondoltak — a megjelentek mind tökéletesen beszél­tek magyarul — hanem szellemi összehangolásra. Nem arra, hogy a más nyelvűekből két hét leforgása alatt magyarokat gyúrjon, hanem arra, hogy tudatosítsa bennük azt az évszázadok alatt végbement változást, amit a magyarsággal való együttélés, a magyar föld és éghajlat szokásaiban, műveltségükben, életmódjukban előidéztek. Megmutatni nekik, hogy egész életformájukban, gondolkozásukban nagyon megváltoztak és egészen közel állnak a magyarsághoz. 4. Nevelők — előadók A tatai népfőiskola nagyon igényes volt az előadókkal szemben. Először, tőlük is megkívánta a homo­genitást: az egyveretűséget. Nézeteiknek a népfőiskolán szóba kerülő kérdéseket illetően azonosoknak kellett lenniök. Ha pedig netán ellentét lett volna közöttük, azt az iskolán kívül kellett kiegyenlíteniük. Tárgyukat illetőleg teljes szaktudást kívánt tőlük az iskola, aminek párosulnia kellett jó — egyszerű! — előadói készséggel s azzal a sajátossággal, ami abban jelentkezik, hogy az előadandó anyagból a legfon­tosabb részeket összefüggően tudják kiragadni s a hallgatóságba aránylag rövid idő alatt átültetni. S ami valamennyi követelmény között talán a legfontosabb: a tájegységet (Komárom vármegyét), ahon­nan a hallgatók kikerülnek, legalább annyira, de lehetőleg még jobban kellett ismerniök, mint maguk­nak a hallgatóknak. Ezzel lehet ui. a hallgatóságot megragadni, mert az előadások így sohasem lebegnek a levegőben, hanem mindig a helyi adottságokhoz igazodnak, vagy legalábbis abból indulnak ki.12 A tatai népfőiskola előadói ezeknek a kívánalmaknak megfeleltek. A megfelelő színvonalnak és az „egyveretűségnek” azért, mert többségükben a budapesti egyetem Magyar Közigazgatástudományi Intézetnek és az Országos Mezőgazdasági Kamara Talajtani Intézetnek — amúgy is együttdolgozó — munkatársai (tanársegédei) voltak, tehát jól felkészült, egyetemi színvonalú, haladó szellemi beállítású nevelők voltak; a tanfolyam vezetője — Benda Kálmán — akkor még magyar—történelem szakos középiskolai tanár, (később a Magyar Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa), a tanul­mányi vezető — dr. Kiss István — a Magyar Közigazgatástudományi Intézet első vezető tanársegéde volt. A talajtani kísérletek dr. Csiky Jánosnak az Országos Mezőgazdasági Kamara Talajtani Inté­zete vezetőjének irányításával folytak. A többi előadók közül Elek Péter, Szaniszló József és Lo­vász János ugyancsak a Magyar Közigazgatástudományi Intézet tanársegédei voltak, a későbbi tan­folyamvezető Gröber Gyula gazdasági szaktanári képesítéssel rendelkezett. Az 1944-ig megtartott tanfolyamokon a további előadók a helyi gimnázium tanáraiból, az iskolán kívüli népművelési titkárság vezetőségéből, a közigazgatási szervezet megfelelő szakmai ágainak vezető tisztviselői közül kerültek ki, (pl. az országosan ismert és elismert Öveges József (fizika), Magyar István (irodalom),Wiesenbacher József népművelési titkár, Kőrőssy József gazdasági felügyelő (aki a népfőiskolásokkal a talajvédelem terén megkezdett munkát a felszabadulás után is továbbfolytatta és jelentős része van abban, hogy a tatai tájból (Általérvölgyből) KGST-szintű talajvédelmi mintakörzet létesült ) Horváth Károly, tiszti orvos, Molnár Béla mezőgazdasági kamarai titkár. Nyilas Antal számtan tanár, Lovas Zoltán földrajz tanár és voltak közöttük egyetemi tanárok és a korábbi tanfolyamokon végzett népfőiskolások is. (Pl. Urbányi László tanszékvezető egyetemi tanár (állattenyésztés), Karmacsi Bertalan rk. egyetemi tanár (növénytermesztés). A magas színvonalú oktatás biztosítása mellett érvényesült a nép értelmes fiainak, így elsősorban a végzett népfőiskolásoknak az oktatók közé való bevonása is. így került a későbbi tanfolyamok előadói közé Pénzes József volt népfőiskolás. A helyi adottságok ismeretében szintén megfeleltek a kívánalomnak. A tanfolyam előzményei közt fontos a Közigazgatástudományi Intézetnek a tatai járás közigazgatására vonatkozólag évek óta végzett munkája, melynek eredményei éppen a tanfolyamot közvetlenül meg­előzően jelentek meg nyomtatásban. A valóság megismerése és megrajzolása volt e munka célja; fel­mérni pontosan az országnak ezt a kis részét minden adottságával, erényével és hibájával egyetemben, éppen a javítás érdekében.13 Az előadók a résztvevők faluját is egészen részletesen ismerték. Tapasztaltuk, hogy csak az általános műveltség és szaktudás teljes birtokában lehet bárki is jó népnevelő, különben elvész az özönével feléje zúduló kérdések között. A résztvevők érdeklődése elsősorban a gazdasági kérdések felé irányult. Éppen ezért szükségesnek látszott, hogy a tanfolyam állandó vezetői közül az egyik a gazdasági rend alapos ismerője legyen. Legyen egyaránt jártas a termelés és értékesítés, a kereskedelem, vagy az agrárpolitika kérdéseiben.14 Az állandó (rendszeres) előadók mellett alkalmai előadókként és — ma úgy mondanánk — népneve­lőkként közreműködtek a Györffy (Bolyai) Kollégium egyes parasztszármazású főiskolás diákjai, mint pl. Pál József, Erdélyi József, László Imre, Sipos Gyula, Komló László, Mészáros Sándor, Szűcs Gábor.15 36

Next

/
Oldalképek
Tartalom