Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 12. szám - Boda János - Varga Csaba: Falukísérlet és népfőiskola
BODA JÁNOS—VARGA CSABA FALUKÍSÉRLET ÉS NÉPFŐISKOLA Két éve falukísérletet — pontosabban falu- és kultúrafejlesztési kísérletet — kezdtünk el négy faluban, Balatonszabadiban, Siómaroson, Siójuton és Adandón. Ezt a vállalkozást Siómente-megújulásnak neveztük el, ami egyaránt jelent — ha sikerül a tervünk — gazdasági, társadalmi, szellemi és emberi megújulást. Demokratikus, közösségi helyi reformot kísérlünk meg, amelynek kigondolásában, szervezésében elsősorban a helyi, azaz Siófok város és a négy falu földjén gazdálkodó termelőszövetkezet jeleskedett. A mai termelőüzem, így a siófoki „November 7.” termelőszövetkezet is, már nem csak termelő, hanem kutatóhely is, s a kultúra műhelye is. Közel húszfajta búzát és ugyanennyi kukoricafajtát próbálunk ki kísérleti parcellán. A sertéshibrid-tenyész- tés kifejlesztése után most a juhhibrid kitenyésztését kezdtük el. Mindez szakembereink és fizikai dolgozóink szellemi felkészültségét, s a növényekhez, a földhöz és az állatokhoz való ragaszkodását és megújulási készségét mutatja. Műszaki szakembereink gyakran a világon fellelhető legjobb, legkorszerűbb gépekkel dolgoznak. Az értékteremtő fizikai, szellemi munka egyben kultúrateremtést is jelent. A gazdaság fejlettsége tette lehetővé, hogy a négy település sokoldalú fejlesztéséhez hozzákezdjünk. Amerikában a farmerekről igen elismerően beszélnek, mert rangja van a paraszti munkának, hiszen ez komplex mesterség, ami magas szintű kulturáltságot igényel. Hiszen állatot tenyészteni, növényt termelni vagy mondjuk szőlőt metszeni művészet. Ez a mesterségbeli tudás csúcsa. Ebből is következik, hogy a paraszti munka java tulajdonképpen művészet. Nem más, mint a megismert tudás és a megszerzett mesterség magasfokú szintézise. A növényben vagy abban az állatban, amelyet tenyésztünk sok-sok titok sűrűsödik össze. Ezért a növénytermesztésnek vagy az állattenyésztésnek rengeteg titka van. Nincs szebb s lenyűgözőbb és ráadásul elérhetőbb élmény, mint növényekkel vagy állatokkal foglalkozni. Kísérletezni velük, új és jobb egyedeket létrehozni. Egyre jobban ismerni és érteni őket, úgy mint az embereket. Közvetve vagy közvetlenül minden tag és alkalmazott kötődik a földhöz és az állatokhoz, hiszen üzemünk biztonságát ezek adják. Ugyanúgy a faluból a városba eljáró szakmunkás, az iparban dolgozó lakos vagy a Balaton-part valamelyik üdülőjében dolgozó szakács is — személyisége egyik részében paraszt, mert a faluban köze van a földhöz, a kertjét műveli, illetve állatot tart. Mégse lepődjünk meg azon, mert nagyon is érthető, ha egy-egy falusi úgy érzi, hogy nincs sok köze lakóhelyéhez. Nincs, mert személyes sorsa függetlenné vált a falutól. Míg egyéni paraszt volt, egyértelműen a falu számított munkaadónak. Ma a termelőszövetkezet, amely négy falut is átfog, és a városi vállalatok számítanak munkaadónak. Már jórészt az is inkább a termelőszövetkezettől függ, mint a falutól, hogy lesz-e víz, épül-e faluház, hiszen a községi tanácsnak nincs pénze, a városi vállalatok pedig nem áldoznak anyagiakat a faluért, csak a munkaerőre tartanak igényt. A falu iránti identitás úgy erősíthető, hogy ha a település fejlődéséhez szükséges anyagi feltételek adottak lesznek, s ezek felhasználásáról a falu maga dönthet. A faluban, ahogy kivonult az önállóság, úgy a szellemi életben is visszaesés következett be, annak ellenére, hogy soha ennyi értelmiségi nem élt falun. Nem nehéz megérteni ezt az ellentmondást. Mitől van ez? Ilyen az értelmiség szellemi színvonala vagy rosszak 77
