Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 12. szám - Varga László: A szövetkezetek és a népfőiskolák
Varga László A szövetkezetek és a népfőiskolák Áttanulmányozva az Új népfőiskolái gondolat című írást, meggyőződtem arról, hogy kell a népfőiskola. Szükség van az iskolai oktatáshoz nem szorosan kapcsolódó közművelődési intézményhálózatra, amely egyrészt a legkorszerűbb ismeretekre tanítaná a hallgatókat, másrészt messzemenően tekintettel lenne nemzeti hagyományainkra, valamint a ma falun és városon gazdálkodó vállalatok, szövetkezetek érdekeire, feladatkörére, működési funkcióira, s nem utolsósorban realitásokat, nemzeti hagyományokat és az európai politikai lehetőségek jövőjét tekintetbe vevő valódi nemzettudat kialakítására. Ennek ellenére számtalan problémát, gondot látok a „népfőiskolái gondolat" megvalósítása körül. 1. Gondolatok a népfőiskola létrehozásáról Manapság egyre többet lehet hallani a népfőiskolákról, ezek fontosságáról és újbóli meghonosításának szükségességéről. Számomra a kérdés mégiscsak a hogyan? Milyen célt szolgálhatnak? Mit lehet hasznosítani a két világháború közötti s a felszabadulás utáni népfőiskolák tapasztalataiból? Azt ugyanis vegyük tudomásul, hogy az 1930-as vagy 1945—48-as évekhez viszonyítva napjainkra a társadalmi és az oktatási viszonyok alapvetően megváltoztak. Új helyzet állt elő, ezért gondosan vizsgáljuk meg, hogy a jelenlegi körülmények között a népfőiskola betölthetne-e olyan szerepet, amivel a társadalom fejlődését, a tömegek kulturális felemelését is előbbre vihetjük. A két világháború között a paraszt fiatalok rendkívüli erőfeszítéssel kerülhettek iskolába, egyetemekre. Ez nagymértékben hozzájárult a népfőiskolák megszervezéséhez. Ma a helyzet gyökeresen megváltozott, hiszen van a) nappali tagozat, b) levelező tagozat, c) esti iskola, d) óriási lehetőség a marxista esti egyetem. Minden megyében, a megyék minden városában, s a körzeti székhelyeken is vannak a marxista egyetemnek tagozatai, amelyek összességében a hallgatók politikai, sőt szakmai nevelését végzik. Ezeket tekintve felmerül a kérdés: miért van szükség az új népfőiskolákra, mire lennének jók, milyen funkciót töltenének be? Lenne-e szerepük a közösségi ismeret formálásában, új ismeretek alapításában? Ez ugyanis függvénye a társadalmi szervek megfelelő hozzáállásának is. További problémák, hogyan lehet megtartani a népfőiskolái jelleget. Ehhez két és félhónapos bentlakásos tanfolyamra van szükség. Ilyen hosszú időre egyszerűen nem engedik el a dolgozókat. Jó példa erre, hogy a vállalatok és a szövetkezetek az olvasótáborok résztvevőinek csak ötnapos részvételt engedélyeznek. Ezt is nem egyszer a szabadságuk terhére. Emellett ez nemcsak szabadság kérdése, de termelési kérdés is, hiszen a népfőiskolák tömeges elterjedése esetén jelentős időre tömegeket vonnak ki a termelésből. Véleményem szerint ezért egy új népfőiskolái hálózatnak a létrehozására akkor kerülhetne sor, ha be lehetne bizonyítani, hogy léte a közvélemény formálásában, a korszerű ismeretek terjesztésében társadalmi méretű változásokat hozna. Elképzelhető, hogy a népfőiskola kialakítása során sikerül olyan oktatási, nevelési programot kialakítani, amely valódi igényeket elégít ki és van társadalomformáló funkciója. Úgy vélem, ha az új népfőiskolái elképzelések megfelelnek az 1984-es, sőt 1990-es évek társadalmi elvárásainak, akkor életképesek lehetnek. Melyek vajon ezek a társadalmi igények? Ma a technikai tudományos forradalom korát éljük, amikor a számítógépes társadalom is kezd kialakulni. Ilyen viszonyok között alapvetően döntő nemcsak a falusi, hanem az urbánus emberek tömegeinek számítógépes szemléletre való nevelése. Ha ez sikerülne, az egész magyar falu életformája megváltoztatható, magasabb szintre emelhető, átformálható egész gondolkodása, életszemlélete. De napjaink nemzeti érdeke is az, hogy például a helyes történelmi szemlélet kialakuljon. Fontos népfőiskolái témakör lehetne: nemzeti létünk alapkérdései, a család megerősítése, harc az alkoholizmus, az egyke ellen. Népesedési viszonyaink aggasztó tüneteket mutatnak. A felelősség az, amire nevelni, amivel érvelni kell, felnyitva egyének, közösségek szemét. Napjainkban soha nem látott utazási, tájékozódási lehetőségek vannak. Az eligazodáshoz egy-két idegen nyelv elsajátítása is feltétlenül szükséges. De a felszabadulás után elhanyagoltuk az emberépítést is, ezen a téren tettünk a legkevesebbet. Az önismereti jellemnevelés szintén fontos feladata lehetne a népfőiskolának. 69
