Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 5. szám - VALÓ VILÁG - Boros Lajos: Hardrock

BOROS LAJOS HARDROCK (dögevők) Ez a francos műbőr, tapad mindenütt. Ha aláveszek valamit, az a rossz, ha nem, rámkenődik. Hogy ott rohadjon meg. Inkább én rohadok meg benne, mint a ló. Csöpi már megint ugat, hogy ő húzta ki a szarból a bandát. Övé a szerkó. Ő fizette a protokollt, persze, attól jött mindenki. A nagy harcsák. Zabálni a potyát. Aztán felsírni a bandát egy vicclap hátsó felére. Nyaljátok ki. A rohadt cipzár bekapta a szőrt a lábamon. Ha visszahúzom, akkor is tépi, ha felhúzom, akkor is. Hát akkor szakadjon! Már megint a Csöpi. Azzal a cingár lábával fel-alá koslat. Persze, majd Nyugaton. A bőrünk alatt is bőr lesz. Milyen cuccokat hozunk majd. Az. Mint a Hó­fehérke, amikor egyedül megy az erdőben. Majd a vámosok lekapják a sityakot, erre tessék, zenész elvtársurak, vám, isten ments, részünkről a megtiszteltetés. Hogy ő már elintézett mást. Mást is. A nagykutyáknál. Biztos csóválta a farkukat. Azt szeretik a nagykutyák. Meg a nagymacskák. Azok dorombolnak. Hogy tudnak a nagymacskák dorombolni! Ezt már nem tudja a Csöpi. Honnan is tudná? Mi persze tartjuk a pofán­kat. Nyeljük a nyálat. Az van. Nyál. Bár köpni se volna sikktelen. De mi nyeljük. Talán hányinger ellen. Kinn már tombolnak a tinik. Nágel, az hecceli őket. Versikéket tanít nekik. Hol a napszemüvegem? Kell nekem, hogy lássák a pofámat? Hol a nap­szemüvegem? A Nágel most vezényel a szék karfájával. Ezt mindig megeszik. Na, itt a diri a házból. Hogyaztán semmi cirkusz. Méghogyaztán semmi cirkusz!? A bevétel az oké, a tini pénze kell? A jókedve nem? Debizonyishogy cirkusz. A javából. Nem is tudom, ki a bohóc! Az egyik biztos én vagyok! Csöpi csöpög. Hét nyelvcsapással per­cenként. Most még oké, de ha diri megvárja, amíg odakinn lemegy hídba, majd más­képp lesz. Dehogyis igazgató elvtárs, ugyandehogyismár! Méghogy mi arénások, ugyandehogyis, ez a flitter ez csak azért kell, hogy visszaverje a reflektort, ne süssön annyira a fülünkbe, ja. Igen. Ja. A bőr is csak azért, mert nem fogjuk a drága farmert bepiszkolni a poros színpadon. Perszehogymár. Olyan munkaruhaféle. Ja. Az. Hol a francban a napszemüvegem? Dirielvtárs kicsorog. Csöpi képéről a földre toccsan a kedélyes vigyor. Merthogy ő vette az érettségi bizonyítványomat, csak ne somolyog­jak. Már mért ne somolyogjak? Akkor somolygok, amikor akarok. Különben sem somolygok, és egyébként sem mondom hangosan, amiket most gondolok, ha elintézte a fatökű az érettségimet, akkor biztosan neki is megérte. Na most már leszállhatsz rólam, azt a francos napszemüvegemet keresem. Szerencsére most Putyun a sor. Ő mindig bepörög, most is lilul már. A hülye Csöpi meg nem veszi észre. A Putyunak akkora a feje, mint egy hordó. Általában is, de mostJcülönösen. Egy szép, kékesvöröses szőrös hordó, felül csillogóan kopasz homlokkal. Remegnek a kezében a dobverők. Most már megszólal. Mint a szelep, túlnyomáskor, süvít a hangja. Először a Csöpi anyjával kezdi. De ez csak kötőszó. Olyan hangulatfestés-féle. Most következik Csöpi ritmusérzéke. Hogy nem elég bólintani, bele keli lökni őt a számba, na aztán a hal­lása, hogy négyen keresztül kell neki nyomni a kezdőhangot, aztán kvarttal följebb kezdi. Csöpi is lilul. Tettlegesség lesz. Áz esélyek érdekesek. Csöpi hosszú, vékony, de sokáig állja az ütéseket, aztán meg csontos az ökle. Putyu zömök, de még a pocakja is izom. Keménygumi az ürge, egy élő gumibot. Egy balhénál a hekus fejbevágta, hát a gumiboton nőtt egy hupli. A francba tettem a napszemüveget? Nem lesz elég hely itt a Csöpi elkalapálására. Ezt kéne hallani a tiniknek. Mostmár végelszámolás van. 30

Next

/
Oldalképek
Tartalom