Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 12. szám - MŰHELY - Hencz Aurél: Erdei Ferenc tanyarendezési elképzelései a felszabadulás előtt

anyag feldolgozására és megfelelő javaslatok készítésére 1935-ben a kultusztárcától átkérte. így nem felülről és nem „előre megalkotott jogi formáktól befolyásolva”, hanem a tanyákon szerzett közvetlen tapasztalatai s a külföldi példák tanulmányozása alapján jutott el koncepciójához. Bár a külföldi minták nem lehetnek mérvadók a hazai tanyaprobléma megoldásánál, mégis megemlíti, mivel a tanyarendszer hívei közül többen, így Erdei is szeretnek rájuk hivatkozni: a külföldi tanyarendszer a magyartól alapvetően különbözik abban, hogy ott a tanyák nem távoli városok vagy községek magukra hagyott külterületei, hanem — magyar terminológiát használva — önálló tanyaközségek, középen a községi maggal, ahol a külterületen lakó nem nagy távolságban megtalálja mindazt, amihez a zárt településű falu lakosa hozzájut. Benisch foglalkozik azzal az ellenvetéssel is, melynek tétele így fogalmazódik meg: miért akarják a tanyai embert felülről, akarata ellenére boldogítani, jogi sablonokba beleszorítani, amikor az helyzete miatt nem is lázadozik. Tapasztalatból tudja: a tanyai lakosság már nagyon sok helyen elégedetlenkedik, s követeli, hogy az anyaváros vagy -község az ő szükségleteiről is gondoskodjék. S ha meghallgatást nem talál —aminthogy legtöbbször nem is talál —, el akar szakadni az anyaközségtől. Egyébként is — hangsúlyozza — a hallgatás nem jelenti még a meglevő állapot igenlését. A hatalmon levők, a kétlaki paraszt-feudális réteg s a belterületi lakosság módot keres és talál is arra, hogy a szervezetlen, a települési viszonyok miatt nehezen szervezhető, jórészt függő helyzetben levő külterületi lakosok hangját elnémítsa. A tanyai nép óhaja kifejezésének nagy akadálya egy-egy gyülekezőhely, vagyis fórum hiánya. A tanyás városok és községek legtöbbje mindent elkövet annak megakadályozására, hogy valamilyen tanyaközpont alakuljon ki, ott iparosok és kereskedők telepedjenek le, piac nyíljék, mert félnek attól, hogy ezek létrejötte után az elszakadási mozgalom megindul. Benisch még az esetben sem tartja megengedhetőnek a tényleges helyzet változatlanul hagyását, ha az érdekelt tanyai lakosság ténylegesen nem is panaszkodik. Ez a népesség sok helyen annyira elhanyagolt, tudatlan, hogy nem képes saját érdekeit felismerni, belenyugszik helyzete minden kényelmetlenségébe, hiszen ebbe beleszületett, s ezt természetesnek tartja. Márpedig azoknak, akik felelősségteljes poszton vannak, nemcsak akkor kell cselekedniük, ha őket erre kérik, hanem a viszonyok pontos ismerete alapján kezde- ményezőleg kell fellépniük ott, ahol hiányokat tapasztalnak. A külterületi gondok és bajok megismerése megkívánja, hogy a közigazgatás utánamenjen a kirajzott népnek, gondját viselje, s egyúttal a törvények és rendeletek végrehajtását ellenőrizze. Nem lehet modern államban száz év előtti állapotokat feltüntető szigeteket meghagyni. Benisch végső konklúziója: a tanyavilág további terjeszkedése nem kívánatos, a valósággal azonban számolni kell. Nyilvánvalóan az adott helyzet azonnali megváltoztatására, a tanyák megszüntetésére, illetve községesítésére gondolni sem lehet. Az viszont az államvezetés kötelessége, hogy „a viszonyok ismerete alapján kialakult rációval” igyekezzék a tanyavilággal szemben elkövetett mulasztásokat folyamatosan megszüntetni.

A felvázolt vitának helyt adó Társadalomtudomány c. folyóirat szerkesztősége a vitát a következőkkel zárja le: a vitában számos értékes szempont merült fel, de nem sikerült közös vagy egymáshoz közel eső álláspontot kialakítani. A település, a föld mennél célravezetőbb birtokbavétele és megművelése sokkal döntőbb fontosságú társadalom- formáló folyamat, semhogy annak alakulását, a benne nyilvánuló erők érvényesülését a könnyebb és racionálisabb közigazgatás egyébként is igen fontos és figyelemre méltó érdeke elsődlegesen megszabhatná. Ezért maradtak hatástalanok a több mint száz esztendőre visszanyúló tanyai tilalmak, és ezért települt be a magyar nemzet végtelen hasznára Alföldünk hatalmas pusztasága. A lassan érlelődő folyamatok helyes értékelé64