Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 12. szám - MŰHELY - Hencz Aurél: Erdei Ferenc tanyarendezési elképzelései a felszabadulás előtt
a tanyára. Holott az a helyzet, hogy a tanyai népesség erősebben szaporodik, mint a falusi, s a városba való elvándorlás is sokkal kisebb a tanyavilágból, mint a falvakból. Tagadja Benisch azon tételét is, hogy javaslatai a nagygazdák érdekeit szolgálják. Itt arról van szó, hogy egy társadalomszervezeti rendszert, illetve egy történelmi fejlődés folyamatát a parasztság egészére nézve kedvező hatásúnak ítél annak ellenére, hogy a fennálló helyzetben ennek kedvezőtlen következményei is jelentkeznek. Erdei látja a kedvezőtlen következményeket, vagyis a proletárizálódást mint a polgárosodás, és a tanyai cselédséget mint a tanyarendszer következményeit, mégis mind a polgárosodást, mind a tanyarendszert progresszív elemnek tekinti a parasztság társadalmi fejlődésében. Tagadja a szórványtanyák túltengését. Minthogy azonban ezzel kapcsolatosan statisztika nem áll rendelkezésre, a vitát nem lehet eldönteni. Mint említettük, Benisch lényeges tétele, hogy a tanyarendszer „egyáltalában nem oka, hanem következménye volt a nagyobb népességű és területű parasztvárosok szabadabb életének”. E megállapítással szemben Erdei álláspontja: a történelem során végeredményben a tanyás mezővárosok bizonyultak erősebbeknek, amiről agrárvárosaink nagy száma is tanúskodik. De nem is ezt tartja álláspontjából elsősorban kiemelendőnek, hanem azt a tényt, hogy az olyan mezővárosok, melyek nem különleges iparikereskedelmi helyek, tehát nem mások, mint agrárközpontok, a tanyarendszer segítségével emelkedtek a városiasság magasabb fokára. Erdei fenntartja azt az állítását is, hogy a falvak elmaradottabbak a társadalmi fejlődésben, mint a tanyák. Tehát helybeli igazgatási és egyéb intézményeik ellenére jobban kötik a hagyományos társadalmi formák, ezért gazdálkodásuk kevésbé produktív, és társadalmuk kevésbé szabadult ki a rendi-jobbágyi formákból. Ezzel szemben a tanyákon, bár van egy feudális nagygazdaréteg — legtöbbször ez is fejlett gazdálkodást folytat —, s van egy kint élő cselédréteg — ez sem áll alatta a falusi szegénységnek —, a többség mégis a produktív és fejlődő kisgazdatanyás, farmos és haszonbérlő. Az ilyen tanyaiak kétségtelenül fejlettebb egzisztenciák mind társadalmi, mind gazdasági szempontból, mint a hasonló falusi kategória. Ami a tanyai igazgatást illeti, Erdei hangsúlyozza, hogy nem ellenzi ennek kiépítését, csak nem tartja olyan szükségesnek és fontosnak, mint Benisch. Ha meg is szervezik, lényegében nem változik a tanyavilág helyzete, hiszen megmaradnak a tanyai bajok, mint általános társadalmi kérdések. Benischnek igaza van abban, hogy a végső megoldás nem az idejétmúlt és célszerűtlen kétlaki élet fenntartása. A megoldást ő sem ebben a kétlakiságban látja. De az adott történelmi-társadalmi helyzetben ez még mindig jobb, mint a falu—város kapcsolat. A gyökeres megoldás irányában pedig összehasonlíthatatlanul alkalmasabb társadalmi formája az agrárlétnek, mint a falu. A távolabbi perspektívában már találkozik Benisch- sel, amit ő a községekké szervezett tanyáknak a városok igazgatása alá rendelésében jelöl meg. A különbség azonban még ebben a felfogásban is lényeges közöttük. Benisch ugyanis közigazgatási problémát lát e kérdésben. Erdei azonban még ilyen megoldás esetében is fennmaradandónak látja „a mezőgazdasági munka és a társadalom magasabb formáiban való benneélés alapvető társadalomszerkezeti problémáját. S erre mégis csak a tanyarendszerben van a megbecsülendő adott történeti példa.” Benisch viszonválaszában ugyancsak fenntartja eredeti álláspontját. Ő is közvetlen tapasztalataira hivatkozik. A tanyai iskolák tervezése, majd építése során bejárta az Alföld egész tanyavilágát. Közelről győződött meg arról a rettenetes elhagyatottságról, melyben a távoli tanyák lakossága él. Ekkor jutott arra a meggyőződésre, hogy nemcsak a kultusztárcának, hanem a kormányzat többi ágának is igen bokros teendői vannak a tanyai lakossággal szemben, ha teljes jogú állampolgárokká akarják tenni. Közigazgatási szempontból a tanyákkal csak akkor kezdett behatóan foglalkozni, amikor a belügyminisztérium a tanyai közigazgatás rendezése ügyében összegyűjtött 63
