Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 7. szám - VALÓ VILÁG - Hatvani Dániel: Tanya és kultúra

tatott egyenlőségeszménnyel szembesítettem. Keserűen kérdezgettem magamtól: mikor és hogyan lesz ebből szocializmus? Mondanom sem kell, hogy leginkább a nyomor, az elesettség és az elmaradottság dantei víziói hökkentettek meg. Valahol Kiskunhalastól délre, a megye határát jelző táblánál nyitottam be egy putriszerű tanyába, anya és felnőtt lánya lakott benne, bútor az egyetlen szobában nem volt, a földre terített szalmán háltak, s valamilyen szekta-hitnek hódoltak, erről lelkendeztek vagy egy órán át. Tapasztalataimat drámai hangú riportban írtam meg, amely —témáját tekintve atipikusnak minősíttetett — végülis nem jelent meg, s bevallom, utólag nem bánom, hogy így történt. Ekkor ugyanis még hajlottam arra a felfogásra, hogy a tanyát mindenestül a múlt átkos örökségének tekintsem, amelynek el kell tűnnie a föld színéről. A jómódú be fog költözni azért, mert fejlett igényeinek kielégítésével a tanya adós marad, különben is telik neki a telekvásárlásra, az építkezésre, a szegény pedig — ha másképp nem, állami támogatással, kedvezménnyel — beköltözik azért, hogy sorsának jobbrafordulását a belterületi civilizáltabb viszonyoktól remélje. Egyszerűnek és simának tűnt ez a folyamat, hozzászámítva azt is, miszerint felnő majd egy nemzedék, amely lakhelyül semmiképp sem a tanyát fogja választani. Az az igazság, hogy magasröptű egyetemi tanulmányaim ellenére is túl keveset tudtam ekkor még a hagyományok, az életforma, a gondolkodás, általában az emberi emóciók összetettségéről.

De csakugyan olyan képzelgés volt ez, amelyre mindenestől rácáfolt a valóság? E vonatkozásban a 60-as évek tanyatörténete is bonyolult, ellentmondásokkal terhelt folyamatokkal írható csak körül. Tény, hogy az átszervezés sokkja, az 50-es és a 60-as évek fordulóján gyorsítólag hatott a beköltözésre. Okait tekintve ez a jelenség is összetett. Az idősebbekkel együtt élő fiatal generáció nagyobb része az iparban vállalt munkát, szakítva elődei életformájával, s e pillanattól kezdve a tanyán való élés puszta tehertételként jelentkezett, a munkahely nehézkes megközelítése miatt csakúgy, mint a munkahellyel szemben élesen kirajzolódó szociális és civilizációs hátrányok miatt. A tanyasi nagycsalád tehát feltartóztathatatlan bomlásnak indult, ám — és itt van a dolog lényege — ez többnyire csak a járadékos kort elért magatehetetlen öregek esetében járt együtt a kilátástalansággal, a távlatvesztéssel. A családi munkaszervezet ugyanis, mely egy évszázadon át a tanyasi élet alfája és ómegája volt, szívósnak bizonyult. Igaz, hogy az egyéni gazdálkodásban rejlő alapjai megrendültek — a kiterjedt szakszövetkezeti és tszcs-vidékeken még ezek sem okvetlenül —, azonban oly mértékben rugalmasnak bizonyult, hogy képes volt új alapokra helyeződni. Vidékenként persze változó mértékben és arányban. A nyitott szemű és gondolkodású tsz-vezetők egyhamar rájöttek, hogy a tagsági érdekeltség optimális biztosítása nélkül „becsukhatják a boltot”, főleg a városok és az iparosodottabb nagyközségek körzetében. A családi és a százalékos művelés olykor gazdaságonként változó formái csakhamar megkapták a hivatalos elismerést is, s a kétségbevonhatatlan eredmények nyomán a szorgalmazás, a propagálás sem maradt el. S ott, ahol közben az ipar is gyökeret vert, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a nagyüzemi mezőgazdaságnak döntő mértékben kell támaszkodnia a tanyán élő parasztságra. Időközben e parasztság legigyekvőbb és legéletrevalóbb rétege felfedezte a tanyasi háztáji gazdálkodásban rejlő lehetőségeket. Egy holdon berendezkedni az intenzív gazdálkodásra, sok esetben épp a legrosszabb adottságú vidékeken, a homoki tanyás gazdálkodásnak ez máig nem eléggé méltatott vívmánya. Még akkor is, ha a háztáji földterület sokszor csak papíron volt egy hold, a valóságban nagyobb annál, kiegészült legelővel, hatalmas tanyatelekkel, s azonkívül a közös is pártfogásába vette a tagság háztáji érdekeltségét. A 60-as évek végefelé magam is tapasztaltam, hogy még a jobb adottságú, értve úgy is, hogy a jobban fizető tsz-ekben is vetekedett a háztáji jövedelem a közösből elérhetővel. Nincs azon semmi

47