Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 3. szám - KRÓNIKA - Évtizedes tükörbe néző
ÉVTIZEDES TÜKÖRBE NÉZŐ ,,A sok jó írás szomszédságában még a sápadtabb munkák is ragyogást kapnak és szinte értékükön felül való értelmet nyernek. Úgy fest emiatt, mintha a műkedvelőket és a kontárokat nem is engednék szénázni a Forrás partján. Ilyen jó irányú elfogultságokat kelt az olvasóban a folyóirat eddig megjelent négy-öt száma.” (Élet és Irodalom, 1969. dec. 25.) „Ugrásszerű fejlődés, főleg a Napjaink és a Forrás munkájában észlelhető. Az is igaz, hogy nekik kellett a leghosszabb utat megtenniük. Gyors fejlődésük egyik oka az lehet, hogy szinte egy időszakban ismerték föl saját feladataikat, és kedvező légkörben, egymást serkentve jutottak előbbre.” (Magyar Hírlap, 1970. júl. 18.) „Átolvastam a Forrás első évfolyamát. Indulásnak igen biztató. A felfelé törés szándéka, a mérce igénye érezhető minden számban. De még nem elég következetesen.” (Köznevelés, 1970. 9. szám) „Az immár harmadik évfolyamát záró Forrás folyóirat egyik legerősebb vonulatába illeszkednek a megye társadalmi kérdéseit országos érvénnyel taglaló szociográfiai írások, tanulmányok, irodalmi riportok." (Petőfi Népe, 1971. okt. 28.) „A Forrás című folyóirat körül máris egy tehetséges, fiatal irodalmárgárda verődött össze. Jórészt más vidékiek, de itt szíves fogadtatásban, anyagi segítségben — lakás, állás — részesültek. Itt maradtak, mert érzik a párt- és tanácsi vezetők törődését.” (Képes Újság, 1971. márc. 20.) „A vidék nem vidék többé. Irodalmi lapjaink többsége nem a fővárosban jelenik meg. És — ha szabad így mondanom — néhány budapesti „szám” „vidékibb”, mint a vidékiek számos „fővárosi” száma. Nagy jövője van a Forrásnak is: a legelevenebb vidéki folyóiratok egyike. Ideje, hogy már havi megjelenésűvé engedjék fejleszteni.” (Petőfi Népe, 1971. máj. 30.) „Két és fél esztendő alatt 204 szerző mutatkozott be a folyóirat olvasóközönségének. Ez a magas szám a szerkesztőség kísérletező kedvét jelzi, új tehetségek, alkotók felkarolásának a szándékát mutatja. Mégis mintha túlméretezett lenne ez a szerzőgárda, nehezíti a sajátos „profil” kialakulását.” (Petőfi Népe, 1971. szept. 9.) „A legfiatalabb folyóirat a kecskeméti Forrás. Eddig kéthavonta, közelesen évente tízszer tájékoztat a Duna—Tisza közének életéről. Mint fiatal lap, legfontosabb feladatának a mai valóságfeltárást tartja, ezt több színvonalas szociográfiai közleménnyel bizonyította. De Katona József, Kodály Zoltán városa nem feledkezik meg a kitekintésről sem, e lapban is gyakran olvashatunk a szomszéd országok irodalmáról, művészetéről, s nagy gondot fordítanak a táj népművészeti örökségének ápolására is.” (Népszava, 1972. jún. 10.) „Egyre határozottabban kirajzolódik a kecskeméti folyóirat arculata. Azon fáradoznak, hogy lehetőségükhöz mérten megismertessék olvasóikkal a magyar valóságot, az értékeket, a gondokat. Ezt szolgálják a szociográfiai tanácskozások, s ezt tűzte ki céljául az a pályázati felhívás, amely szociográfiai művek, tanulmányok, riportok, dokumentum-riportok megírására értékes pályadíjakkal ösztönöz.” (Pedagógusok Lapja, 1972. okt. 20) „Ha már a jövőről szólunk a szépirodalommal kapcsolatban, elmondom, hogy meglepetésre készülünk: januárban egy alighanem feltűnést keltő kisregényt adunk közre, a fiatal Balázs József írását, Koportos címmel.” (Magyar Flírlap, 1974. szept. 24.) „A kecskeméti Forrás jó úton halad afelé, hogy bekerüljön az ország irodalmi folyóiratainak első sorába.” (Veszprémi Napló, I 974. dec. 7.) „A Forrás jó ösztönnel talált rá azokra az eredményekre, amelyeknek maga is szolgálatába állhat, s szerencsés választónak bizonyult akkor is, amikor arculatának egyéni vonását a szociográfiához való vonzódásában lelte föl — mintegy jelezve, hogy a valóság iránti érdeklődésnek fokozott fontosságot tulajdonítanak. Eredményeik legjava is e kísérlethez kapcsolódik. S ma már nyugodtan mondhatjuk, a lap integráns része a magyar irodalomnak, tényezője a literatúrai közéletnek, rangot, elismerést vívott ki magának.” (Csongrád megyei Hírlap, 1975. máj. 7.) „Időnként fiatalok is feltűnnek a színen — köztük sok a tehetséges —, akiknek helyük volna a folyóiratokban és a konferenciákon egyaránt. Ezért is értékes a Forrás egyik akciója: nemrégiben fiatal szociográfusok térképezték fel egy község — Fülöpszállás — életét. De még több alkalmat kell találni, hogy ismét színesedés jellemezze a szociográfiai irodalmat." (Élet és Irodalom, 1978. jan. 8.) „Nem lehet elégszer írni azokról, akik napjainkban a tévé és a film csillogó pontjaira figyelve botorkálnak előre a maguk szellemi félhomályában. És nagyon jó, hogy a fiatalok nemi életének jelenségeit nem az idősebb nemzedék nőtagjai vitatják meg Kecskeméten, hanem az ország talán legfrissebb hangú vidéki folyóirata . . .” (Új Tükör, 1978. okt. 29)
