Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 9. szám - MŰHELY - Pintér Lajos: Jegyzetlapok egy lexikonhoz

PINTÉR LAJOS JEGYZETLAPOK EGY LEXIKONHOZ 1977 nyarán az Akadémiai Kiadó fölkérésére a készülő Magyar Irodalmi Kislexikonhoz jugoszláviai magyar írókról jegyzetlapokat készítettem. E lapok célja az volt, hogy az életrajzi adatokat feldolgozó és a megjelent műveket számbavevő M. Pásztor József objektív munkáját a maga szub­jektív módján segítse, orientálja. Körülbelül hatvan íróról, alkotóról száz­húsz gépelt oldalnyi terjedelmű följegyzést készítettem akkor. Ebből rész­letet (jelenkorunk hét vajdasági alkotójáról) választok ki most, egyrészt azért, hogy a legfontosabbra, a készülő —az egyetemes magyar irodalomra figyelő — lexikonra irányítsa a figyelmet. Másrészt azért, hogy témám vázát — elveit, amelyért felelősséggel tartozom — önmagam előtt is tisztán lássam. S azért is, hogy ezen múltbahajló „irodalomtörténet” alapján az új és új köteteket jobban szerethessük, és talán jobban ért­hessük mi: mindenkori olvasók. Bori Imre Jugoszláviai magyar író, tanulmányíró, irodalomszervező, a jugoszláviai magyar iro­dalom egyik legrangosabb képviselője, az egyetemes magyar irodalomtudomány sokat vitatott, de kivételes rangú képviselője, aki főképp az avantgarde-művészetek elmé­leti megalapozásával és gyakorlati kutatásával tette nevét ismertté. Sokoldalú mű­vész, kivételes munkabírású, aki szinte évenként jelentkezik új, nagy jelentőségű kötettel. Sokoldalú — írásai műfaja és tárgya szerint is. Megírta a jugoszláviai magyar iroda­lom történetét, a jugoszláviai magyar irodalom hagyományainak és előzményeinek történetét. Irodalomtörténetében és napi kritikáiban nyomon követi és értelmezi a legfiatalabb nemzedék új törekvéseit; a magyar avantgarde történetét pontról pont­ra vizsgálja. Könyveket és tanulmányokat ír az egyetemes magyar irodalom, a magyar- országi magyar irodalom kérdéseiről, s többek között Nagy László és Juhász Ferenc költői vívmányainak (önálló, monográfikus igényű, úttörő jellegű kötetben) értelmező­je, különösen a Juhász Ferenc művészetéről írott megfigyelései a jelentősek. Bori Imre ebben a művében strukturalista módszerekkel ajuhász Ferenc-i poézis népköltészettel, szimbolizmussal, tudományossággal, társadalmi kérdésekkel való összefüggésének, vi­lágirodalmi helyének addig nem elemzett számos összefüggésére hívja föl a figyel­met, ennek a nagyon bonyolult poézisnek kristálytiszta vázát adja. Jelentősek az együtt élő jugoszláviai népek irodalmának szentelt tanulmányai is, könyvet írt például Miroslav Krlezáról. A magyar—délszláv irodalmi kapcsolatok jó ismerője. Többek között Ivó Andric korabeli magyarországi fogadtatásának, vagy Ady Endre szerb és horvát kortársi fogadtatásának kérdéseiről értekezett. jelentősek antológiái, amelyek a jugoszláviai magyar iskolai oktatásban is helyet kapnak. Vajdasági ég alatt címmel elkészítette a jugoszláviai magyar költészet antoló­giáját. Irodalmunk kiskönyve címen kiadta a vajdasági irodalomból válogatott antoló­giáját, amely irodalomtörténetéhez mintegy illusztráció, értelmező segédkönyvül szol­gálhat. Az avantgarde törekvéseket kiegészítendő: egyik elméleti írója és gyakorlati szorgalmazója a hagyományőrző munkának és könyvkiadásnak. Idő, idő, tavaszidő 70

Next

/
Oldalképek
Tartalom