Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 9. szám - MŰHELY - Pintér Lajos: Jegyzetlapok egy lexikonhoz
PINTÉR LAJOS JEGYZETLAPOK EGY LEXIKONHOZ 1977 nyarán az Akadémiai Kiadó fölkérésére a készülő Magyar Irodalmi Kislexikonhoz jugoszláviai magyar írókról jegyzetlapokat készítettem. E lapok célja az volt, hogy az életrajzi adatokat feldolgozó és a megjelent műveket számbavevő M. Pásztor József objektív munkáját a maga szubjektív módján segítse, orientálja. Körülbelül hatvan íróról, alkotóról százhúsz gépelt oldalnyi terjedelmű följegyzést készítettem akkor. Ebből részletet (jelenkorunk hét vajdasági alkotójáról) választok ki most, egyrészt azért, hogy a legfontosabbra, a készülő —az egyetemes magyar irodalomra figyelő — lexikonra irányítsa a figyelmet. Másrészt azért, hogy témám vázát — elveit, amelyért felelősséggel tartozom — önmagam előtt is tisztán lássam. S azért is, hogy ezen múltbahajló „irodalomtörténet” alapján az új és új köteteket jobban szerethessük, és talán jobban érthessük mi: mindenkori olvasók. Bori Imre Jugoszláviai magyar író, tanulmányíró, irodalomszervező, a jugoszláviai magyar irodalom egyik legrangosabb képviselője, az egyetemes magyar irodalomtudomány sokat vitatott, de kivételes rangú képviselője, aki főképp az avantgarde-művészetek elméleti megalapozásával és gyakorlati kutatásával tette nevét ismertté. Sokoldalú művész, kivételes munkabírású, aki szinte évenként jelentkezik új, nagy jelentőségű kötettel. Sokoldalú — írásai műfaja és tárgya szerint is. Megírta a jugoszláviai magyar irodalom történetét, a jugoszláviai magyar irodalom hagyományainak és előzményeinek történetét. Irodalomtörténetében és napi kritikáiban nyomon követi és értelmezi a legfiatalabb nemzedék új törekvéseit; a magyar avantgarde történetét pontról pontra vizsgálja. Könyveket és tanulmányokat ír az egyetemes magyar irodalom, a magyar- országi magyar irodalom kérdéseiről, s többek között Nagy László és Juhász Ferenc költői vívmányainak (önálló, monográfikus igényű, úttörő jellegű kötetben) értelmezője, különösen a Juhász Ferenc művészetéről írott megfigyelései a jelentősek. Bori Imre ebben a művében strukturalista módszerekkel ajuhász Ferenc-i poézis népköltészettel, szimbolizmussal, tudományossággal, társadalmi kérdésekkel való összefüggésének, világirodalmi helyének addig nem elemzett számos összefüggésére hívja föl a figyelmet, ennek a nagyon bonyolult poézisnek kristálytiszta vázát adja. Jelentősek az együtt élő jugoszláviai népek irodalmának szentelt tanulmányai is, könyvet írt például Miroslav Krlezáról. A magyar—délszláv irodalmi kapcsolatok jó ismerője. Többek között Ivó Andric korabeli magyarországi fogadtatásának, vagy Ady Endre szerb és horvát kortársi fogadtatásának kérdéseiről értekezett. jelentősek antológiái, amelyek a jugoszláviai magyar iskolai oktatásban is helyet kapnak. Vajdasági ég alatt címmel elkészítette a jugoszláviai magyar költészet antológiáját. Irodalmunk kiskönyve címen kiadta a vajdasági irodalomból válogatott antológiáját, amely irodalomtörténetéhez mintegy illusztráció, értelmező segédkönyvül szolgálhat. Az avantgarde törekvéseket kiegészítendő: egyik elméleti írója és gyakorlati szorgalmazója a hagyományőrző munkának és könyvkiadásnak. Idő, idő, tavaszidő 70