Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 3. szám - Pavlovits Miklós: „Aigisztosz” (Elektra-variáció)

ORESZTÉSZ: És miért nem tette! ... ELEKTRA: Azt mondja, nem királynak született. És talán fél ... Igen, fél tőled, meg tőlem. ORESZTÉSZ: Azt írta nekem, hogy térjek haza, ne féljek semmitől, ő segít, hogy a fejemre tegyem a koronát. ELEKTRA: Segít!... ORESZTÉSZ: Igen. ELEKTRA: Hogy-hogy segít!! Miért kell ahhoz segítség!!... PÜLADÉSZ: Hát bemutatja a népnek, megszer­vezi a királlyá választás ceremóniáját és a többi ... ELEKTRA: És te elfogadnád ezt a királyságot? .. . ORESZTÉSZ: Ez a kérdés. ELEKTRA: Azt kérdezed, hogy elfogadd-e anyád szeretőjének, a kedves Aigisztosz nagybá­csinak a segítségét és átvedd-e kezéből apád koronáját?... Persze. Miért ne! . . . Nyilván majd köszönetét is rebegsz és megfogadod, hogy mindenben hallgatsz jó tanácsaira. Arra válaszoljak, így kell-e cselekedned, vagy sem?... Püladész, ki a te barátod!... Agamemnon gyermeke, vagy egy selyemfiú? Szerinted milyen tanácsot adjak neki? PÜLADÉSZ: Ne hamarkodd el a dolgot! ELEKTRA: Szóval király akar lenni Mykéné- ben?... Veszélyes vállalkozás, ezért jobb is, ha nem tapogatja azt a trónszéket, mert még szálka megy a kezébe. Hallod, Oresztész!­3. JELENET Elektra távozásával egyidőben jelenik meg felől. Hosszasan néz a lánya után. KLÜTAIMNESZTRA: . . . azt mondod, izgatott a nép! KLEON: Igen. Az emberek nyugtalanok a város­ban. Az egyik csoport Aigisztoszt szeretné királynak, mások meg nem akarnak egyálta­lán senkit a trónra. Ezek a legveszettebbek. Oresztészről megoszlanak a vélemények, at­tól tartanak, hogy az apjához hasonlóan erős kezű uralkodó lesz. Meg, hogy idegen­ben nevelkedett és nem ismeri az itthoni szokásokat. KLÜTAIMNESZTRA: Katonáid készen állnak? KLEON: Ahogyan megbeszéltük! KLÜTAIMNESZTRA: Eldőlt minden. Oresztész lesz az uralkodó! KLEON: Értem. KLÜTAIMNESZTRA: Nem felejtettél el semmit? KLEON: Csak azt kell megtudniuk, hogy kinek a nevét kiáltsák a népgyűlésen. KLÜTAIMNESZTRA: Pontot tesznek e hosszú, siralmas korszak végére. KLEON: A legfőbb ideje királynő. Már előbb kel­lett volna, sokkal előbb! KLÜTAIMNESZTRA: Most menj és várj a jelre! 34 PÜLADÉSZ: Gondold meg, Aigisztosz lehet, hogy megtartja szavát. ELEKTRA: Szócséplés! Valamirevaló király nem attól lesz uralkodó, hogy puha fenekét bele­ereszti az üres trónszékbe. Az ilyennek se tekintélye, se hatalma. Jogart csak az vegyen a kezébe, aki erre termett! Valódi férfi nem veszi át apjának felszarvazójától, anyja ágya­sától országának koronáját ajándékképpen. ORESZTÉSZ: Jól van! Értem. ELEKTRA: Milyen tanácsot akarsz? Aigisztosz eltaszította magától anyádat. Naponta meg­alázza azt az ostoba némbert, aki még mindig reménykedik. Eltűröd, hogy ő segítsen trónra? Meg a népgyűlése? Én valódi herceg­nőként akarok végre élni Oresztész, úgy, ahogyan a világ valamennyi hercegnője él és nem pedig egy ajándék királyságban! ORESZTÉSZ: Értelek húgom, értelek. ELEKTRA: Menj és mutassátok meg kettőtök közül ki az alkalmasabb Aigisztosz trónjára! Te vagy ő? Mi hárman már tizenöt éve vájjuk egymás lelkét, éppen itt az ideje, hogy vége legyen! ORESZTÉSZ: Gyere Püladész, most azonnal gyere velem (besietnek a palotába). (Elektra a szájára tett kezével idegesen jár-kel a teraszon. A mellvéd mellől lenéz a város fő­terére, a kőoszlopra. Hirtelen megrázza fejét és felkiált). ELEKTRA: Ó, Zeusz! Mire is biztattam. Oresz­tész! ... (berohan a palotába). Klütaimnésztra Kleon kíséretében a város KLEON: Mindent jól megfontoltál? . . . Számolsz Oresztész meggondolatlanságával is? . . . KLÜTAIMNESZTRA: Nem értelek. KLEON: Fiad túlzottan belelovalhatja magát in­dulataiba. Te is veszélybe kerülhetsz, ha Oresztészt megszállja a bosszúállás szenve­délye. Ezt mindenképpen meg kell akadá­lyoznunk. Elsősorban a te érdeked! KLÜTAIMNESZTRA: Nem fogathatom el, ha egyszer királlyá akarom koronáztatni! KLEON: Azt nem. De meg kell gátolnunk, hogy erőt vegyenek rajta apja indulatai! Tudod, hirtelen haragú volt Agamemnon is. KLÜTAIMNESZTRA: Ez a legrosszabb pillanat, hogy rá emlékeztess! KLEON: Ha ügyesen szervezzük meg a dolgot, egyszerre két legyet csapunk. KLÜTAIMNESZTRA: Hogyan? KLEON: Oresztész végez Aigisztosszal. Mi ké­szenlétben állunk és amint beteljesítette küldetését, előkapjuk fegyvereinket. Körül­vesszük, mozdulni se tudjon. De nem bánt­juk. Sőt! Üdvrivalgásban törünk ki és buzgón kiáltozunk: éljen a király, éljen Oresztész!

Next

/
Oldalképek
Tartalom