Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 3. szám - Pavlovits Miklós: „Aigisztosz” (Elektra-variáció)

napon kútba vetették mostoha bátyjukat. Ezért a haragra gerjedt Pelopsz megátkozta őket. Innen kezdődik a Pelopidák története, meg Laioszé, a szomszéd thébai királyé, aki akkortájt náluk nevelkedett és ugyancsak részt vett a gyilkosságban. Ő is megkapta a maga átok-adagját. Ez utóbbiból fogant azu­tán a szerencsétlen Oidipusz, tudjátok az, aki megölte saját apját, feleségül vette az anyját, majd megvakította magát. Gyermekei is egymást öldösték le véres viszályban, egyik lányát Antigonét pedig kedvesével együtt elevenen eltemették . . . Szóval ezen a mellékágon öt vagy hat gyilkosság talál­ható, ha Aigisztosz jól számolta. Na most visszatérve a családunkra, Átreusz és Thü- esztész a trón miatt összevesztek. Hogy ki kezdte az egészet, arra már nem emlékszem. A lényeg az, hogy Thüesztész ellopta és sajátjaként nevelte fel bátyjának elsőszülött fiát. Amikor az legénysorba került, elküldte Mykénébe azzal a megbízással, hogy gyil­kolja le a királyt. Átreusz megneszelve a cselt, elfogatta a fiút és mivel nem tudta, hogy a saját gyermeke, nyomban ki is vé­geztette abban a hitben, hogy Thüesztészen áll bosszút. . . Phü! Azt hiszitek, hogy el tu­dom ezt egy szuszra mondani? . . . ORESZTÉSZ: Folytasd! ELEKTRA: Hol is tartottam? PÜLADÉSZ: Átreusz megölte saját fiát. ELEKTRA: Ja, igen. És amikor rájött, bosszút esküdött. Színleg kibékült Thüesztésszel, s elhívta magához dús lakomára. Testvére számára viszont annak időközben megölt kicsiny gyermekét tálalta föl megfőzve. En­nek így már csak egy fia maradt életben: Aigisztosz. Persze Thüesztész is megátko­zott mindenkit, elmenekült, majd hadsere­get gyűjtve visszatért és elfoglalta Mykénét. Az alig kamaszkodó Aigisztosz megölte Átre- uszt és most annak gyermekei menekültek száműzetésbe. Nevük: Agamemnon ésMene- laosz. Innen talán már ti is tudjátok a foly­tatást. PÜLADÉSZ: Átreusz két fia, a spártai király segítségével visszafoglalta a várost, megölte Thüesztészt, Agamemnon pedig elkergette Aigisztoszt. ORESZTÉSZ: Apánk pedig, amikor Trója ellen indult, megölte Iphigénia nővérünket, mert csak így kapott az istenektől kedvező szelet a tengeren. Onnan tíz év elmúltával tért haza. És azután? Ez a lényeg, — hogy volt ezután, Elektra? ELEKTRA: Meghalt. A fürdőszobában. ORESZTÉSZ: És hogyan történt?... ELEKTRA: Nem tudom. ORESZTÉSZ: No, de övé az utolsó név a kő­oszlopon ... Miért van ott? ELEKTRA: Nem tudom! ORESZTÉSZ: Tudnod kell! ELEKTRA: Te is bosszút akarsz állni? . . . ORESZTÉSZ: Tudnom kell! ELEKTRA: Sajnálom. Nem voltam ott az esetnél. ORESZTÉSZ: Nem lehet, hogy nincs vélemé­nyed! ELEKTRA: Most, hogy végigmondattátok velem ezt az ocsmány családi leckét, még úgy sincs, mint eddig volt. Megyek és le is törlőm on­nan Aigisztosz nevét. ORESZTÉSZ: Itt maradsz és megmondod a véle­ményedet! ELEKTRÁ: Nincs véleményem. Ha gyilkosság volt?... És ha nem? Mit változtat ezen? Teljesen mindegy, az a fontos, hogy legyen vége! Aki királynak való, üljön a trónra, és éljünk úgy, mint a többi ember . . . ORESZTÉSZ: Elektra! Az igazságot ki kell derí­tenünk! ELEKTRA: Az igazság az, hogy eltelt már tizenöt esztendő és most a mi időnk következik. Ez az egyetlen igazság, amelyről tudni akarok. Holnap reggel fényes hercegnőként akarok felébredni... (két szolga becipeli a trón­széket, s alá szőnyeget terít) ORESZTÉSZ: Hát ez meg micsoda? ELEKTRA: Úgy tűnik, ez őseid trónja. PÜLADÉSZ: De miért hozzák ide? Nagytakarítás van odabenn? ELEKTRA: Szerintem Aigisztosz rendelkezett így. Nyilván valamiben töri a fejét. ORESZTÉSZ: És ez? (a szőnyegre) Ez minek? . . . ELEKTRA: A trón nem állhat soha a csupasz föl­dön. Ezt még Átreusz rendelte el. PÜLADÉSZ: Miért?. .. Olyan szent bútorda­rab? ... ELEKTRA: Nem tudom. Inkább gyakorlati haszna van. A kőről nehezebb lemosni a vért. PÜLADÉSZ: Micsoda ötlet... ORESZTÉSZ: Mit akarhat ezzel? . . . ELEKTRA: Honnan tudjam? Nekem csak a dél­utáni népgyűlésről beszélt, a nép királyelle­nes hangulatáról, amely veszélyes lehet a számomra. PÜLADÉSZ: Mi lesz azon a népgyűlésen? ELEKTRA: Fecsegés, mint mindig. Azt mondta, erős az apánk elleni érzület a városban, ne mászkáljak az utcákon, mert bajom eshet. ORESZTÉSZ: (a trónszékhez megy) Apám trónja. Ebből állt fel, amikor elindult, hogy az egye­sített görög seregek fővezéreként eltiporja Tróját... És meg is tette, nem akadályoz­hatta meg semmi . . . Adj tanácsot. Mitévő legyek? ELEKTRA: Nem értem. Legyél király! PÜLADÉSZ: Pontosan ezt óhajtja állítólag Aigisz­tosz is. ELEKTRA: Ő is? .. . Ezt akarja! .. . PÜLADÉSZ: Igen. Ezért hívta haza. ELEKTRA: Akkor miért titkolózott előttem? . . . Elmondhatta volna. PÜLADÉSZ: Nem magának akarja megszerezni a trónt? ELEKTRA: Nem hiszem. Már régen megtehette volna. 33

Next

/
Oldalképek
Tartalom