Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 4. szám - DOKUMENTUM - Tamási Áron amerikai levelei (Közreadja: Molnár Jenő)

szer is el kell olvasniok, mert furcsa s különös. A székely írás bimbója Erdélyben már ugyanis nyílik, s az szent s nem baj akárki székely öntözze, csak bomoljon ki jobban s szebben. Különben szokott jelenség, hogy mindenféle újszerű irodalmi megmozdulást elvetnek s meg akarnak fojtani a tanárfélék, kik ésszel szolgálják az irodalmat.

Ezekből kifolyólag Tompa Lászlóval a közelmúltban igen kínos és mély gyökerű incidensem volt, amit hosszú volna itt elmesélni. Ne félj, megmondottam, mint fiatal is, neki a véleményemet s bár tudom, hogy emiatt Berde Mária s még néhány „beérkezett” tűzzel-vassal irtani fog, még sem tehettem másképpen.

Valami Ferencrendi barátok a „haladók” ellen áldomást ittak a minap Kolozsváron s ahogy veszem észre, az egész katolikus anyaszentegyház síkraszáll mellettük. A kezdet a Rapsonné rózsája volt s nagyon mérgesek szent atyámfiai, még a pispek is mozgolódik. Annakidején személyesen megintett volt egyszer engemet is, hogy mégsem kellene olyan novellát írni, ahol a pap megfehérnépedzik.

Mindezeket azzal zárom be, hogy ha most volna egy illatos, selyemfogású hölgyem, azt hiszem megenném egészen, amilyen erőben érzem magamat. De hát ezt már Rád bízom, mert itt nem jár neki az idő, — Kicsi Indig Erzsi nagyon drága lehet ruha nélkül, de hát Gálffy Anna? Hej, Istenem, csak egy csepp kellene belőle. Ha Rá visszagondolok, elönt a forróság. — Egyébként hosszú leveledet várom, melyben magadról s mindenről írni fogsz s csatolok egy amerikai küsded képet.

Kedves szüléiddel együtt köszöntelek híven s ölellek szeretettel:

Áron

[From:

Áron Tamasi

Merchants and Miners Bank,

Welch, W. Va. — U. S. America. — To Europe

Mr Eugene Molnár

at the Branch of the Pesti Magyar Kereskedelmi Bank,

Roumania Brasov — Brassó

Transsylvania]

Welch, W. Va., augusztus 12. 1924.

Kedves Jenőke,

valami két hete, hogy június 7-i leveled befutott. Ha valaminek igen örvendünk, nem erősen szeretjük háborgatni s ezért maradt mostanra a válaszom. S igazán nem azért, hogy hasonló és szinte állandó ilyen szokásodat utánozzam.

Sorra megyek a leveleden, hogy semmi ki ne maradjon.

Köszönöm, hogy olyan kedves figyelemmel írsz Erzsikéről. Jó valamit a más szájából is hallani, s ennek az értékét nem kisebbíti az, hogy ő mindenről beszámol — láthatólag őszintén. — Tudom, hogy járt Bukarestben (Te kéjelegve így írod: Bucu- resti-ben!) s azt is megírta, hogy kiszállott Brassóban, ha már ugyan szál tani tud egy lány, s találkozott, inkább igyekezett találkozni Veled. Hallom, kirándulásra is elmentetek egy kompániában. De azt az ügyvédet, ki ötszáz lejt vett azért, mert hozzá mentetek, bátran leköphetnéd hátulról.

Sajnos, tudom, hogy eredmény nélkül járt. Sőt azután, pontosabban július elején, még egyszer ellátogatott kedves fővárosotokba, de újra eredmény nélkül tért meg.

Ami a legjobban felháborít, a konzul még nem is tudta akkor az új bevándorlási törvény rendelkezéseit. Hogy adjon tehát vízumot? Hacsak arra nem, hogy álmában átaljöhessen.

Az ügy körül hiábavaló elkeseredés mellett sok naivitás is van, mert minden madárijesztő vénasszonynak s más rémítgetőknek nem kéne felülni s mert az első lépésre nem sikerül megszerezni, azért nem kéne azt gondolni, hogy otthon éri a világ vége.

80