Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1977 / 12. szám - VALÓ VILÁG - Zám Tibor: Bormelléki zsiványságok (4. rész: Amíg a lavina elindult...)

néhány, lényegében azonos epizódot. Egy Savoy-beli éjszaka végén ifj. Kukucska, akinek a rendőrség akkor még nem adta vissza a jogsiját, hirtelen ötlettel azt mondta az őt fuvarozgató barátjának, Pohánkovics Jánosnak (XV. rendű 2 évi börtön, 40 000 Ft vagyonelkobzás), hogy keressék fel Daksit. A szót tett követte. A hajnali álmából felvert Szőke Nagy bizalmatlanul pislogott a torzonborz idegenre, de nyomban felengedett iránta, amikor ifj. Kukucska közölte vele, hogy „Pohán jó srác ..Más: színhely a csengődi Bucka csárda. Katzenbach Zoltán (XVIII. rendű, 6 hónap felfüggesztett börtönbüntetés), soltvadkerti szőlőtermelő és zugborász, 1975. januárjában akart egy kis bort csinálni. Tudta, hogy ifj. Kukucska ad el citromsavat. Odament hozzá, de nem volt szerencséje. Kukucska azonban közölte vele, hogy most adott el egy nagyobb mennyiséget Kelemen Istvánnak, (Vili. rendű, 6 év szigorított börtön, 150 000 Ft vagyonelkobzás), neki talán még van eladó. . . Katzenbachot Kelemen nem ismerte, de miután az idegenként odament az asztalához, és ifj. Kukucskára hivatkozott, kapott citromsavat: minthogy ifj. Kukucska is „jó srác”, illetve „megbízható”. Megint más: Gyulai István volt csengődi tanácselnöknek (XXXV. rendű, 1 évi börtön felfüggesztve, és 30 000 Ft vagyonelkobzás) panaszkodott egyszer valaki, hogy sok az adója. „Lehet Dóróval okosan beszélni” — mondta a tanácselnök, s zsebét ütögetve adott szavainak nyomatékot: hogy az adóügyi csoport vezetője is „megbízható”. (A feletteseknek egyébként ugyanez volt a véleménye Dóróról, — de a szó eredeti értelmében.)

Térjünk ezután vissza a két megbízható emberre, Budaira és Horváthra, mert ahogyan védekeznek, az őket is jellemzi. Úgy tüntetik fel a dolgot, hogy aznap ők a második fuvart — az illegálisát — úgyszólván szívességből csinálták, minthogy aznap hamar végeztek. Budai: „Hogy hova indultunk, akkor sem tudtuk meg, amikor megérkeztünk.” „Mi nem segédkeztünk a sikkasztásban, csak beültünk a kocsiba, és elszállítottuk az anyagot.”

Szőke Nagy azonban pontosan emlékszik az 1974. év október 3. napjára, amikor is a fuvart bonyolították. A két megbízható embernek csupán az volt a kérése, hogy a a legális szállítmánnyal valamelyik közeli pincészethez küldje őket, hogy legyen idejük a másik fuvarra is. Volt. Különben pedig — mondja Szőke — meg is tagadhatták volna Budaiék az ő kérését, mert kocsijuk és személyük fölött nem ő, hanem a Közép-Magyarországi Pincegazdaság diszponált. „De előre meg volt beszélve, hogy maszek fuvar is lesz."

Budai és társai szövege verbálisán is azonos, olyannyira, hogy a bíró rákérdez Horváthra. „Talán egyszerre hallgatták ki magukat a rendőrségen?” „Nem” — feleli Horváth, s azután mondja tovább szó szerint a Budaitól már hallott szöveget. Bíró: „Menynyit kapott a fuvarért?” Horváth: „600 Ft-ot.” Bíró: „Egy nulla lemaradt.”

Dr. Varga Jenő tanácsvezető bíró általában udvarias kétkedéssel kommentálja a szolidabb rablómeséket: „Egy nulla lemaradhatott, nem?” — ez a stílusa. A riadt tekintetű Horváth meséje azonban annyira naiv, hogy még a bírónál is stílustörést okoz.

Egyébként ennél a fuvarnál mindenki „majrés” volt egy kicsit; menetlevél nélkül, kikötött kilométerspirállal vezetni, a „yard” felbukkanásától tartani, nem éppen idegnyugtató kocsikázás; azután kettes sebességgel, kivilágítatlanul vergődni a mély homokban, az elől haladó GAZ nyomában (az is leoltotta lámpáit); ügyelni az úttalan utat kilométereken át, guvadó szemmel, szintén próbára teszi az ember idegeit. . . Ezért követett el Budai, ez a sok fuvarban edzett pilóta egy olyan elemi hibát, amit kezdők is szégyellhetnek; nem nyitotta fel szakszerűen a tartályt, amely a sűrítmény leeresztésekor behorpadt, mert vákuum képződött benne. Szőke Nagy 1 000 Ft-tal akarta partnerét kártalanítani, de idegességében Horváthnak adta a hatezret, s a károsultnak az ötöt. Horváth is hibázott: hazamenet, Budapest határában rosszul kötötte

34