Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 7-8. szám - MŰVÉSZET - Lukácsy András: Jelenidejű színházi művészet Kecskeméten

utal, hogy Hernádi intellektualizmusa a műsorrendben alkalmasan pótolni tudja-e Raffai Sarolta és Kertész Ákos plebejus realizmusát! A szórakoztató szektorban aligha Csiky Gergely Nagyma­mája állt a főrendező koncepciójához közelebb, inkább a Figaro házassága. Beaumarchais személyé­ben ismét szaporodott eggyel a klasszikusok száma, de Bozóky István nyugodt rendezése biztos hidat vert a régi francia szerző és a mai közönség között. A kamaraszínházban ezúttal ismét az erdélyi Kocsis István egy történelmi parabola játékát látjuk (Tárlat az utcán); a szerzőnek talán kissé fáradtabb, önismétlő darabja, de az előadás a fiatal ren­dező Szurdi Miklós ígéretes tehetségét bizonyította. Nemcsak a rendezők sorában, de a színészi gárdában is egyívású, fiatalos szellemű jó csapat kezd kialakulni a főrendező körül. Trokán Péter, Farády István, Sára Bernadette, de mondhatnánk az új periódusba lendülő Szakács Esztert, Forgács Tibort, Baranyi Lászlót, Lengyel Jánost is, akiknek sorába szinte egyívásuként illeszkedett be a fővárosból jött Kossuth-díjas — mindez így együtt jó ígéret a jövőre. A színház abban is jelenidejű művészet, hogy mindig és újra próba elé állítja a művészt: fel tudja-e mutatni aktualis-önmagát; itt és most meg tudja-e hódítani az éppen nézőtéren ülő félezer embert. Bármennyit is tudunk Ruszt József színházáról; bármennyire is országos közfigyelem övezi a kecske­méti kísérleteket — a bizonyítás mégis a jövőre marad. A Katona József Színház „átmeneti szezonját” úgy kell felfognunk, mint egy eljövendő összegzés introitusát. LUKÁCSY ANDRÁS 84

Next

/
Oldalképek
Tartalom