Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 10. szám - ÉVFORDULÓ - Welther Dániel: A kiürített város (Emlékezés Kecskemét harminc évvel előbbi történéseire)
A felhívás záradéka a következő volt: „Nagyon kérem mindnyájukat, hogy testvéri •\7-eretettel és együttérzéssel igyekezzenek egymásnak segítségére lenni. Isten oltalma kísérje minden eltávozó kecskeméti testvérünket.” Isten oltalmának kérése azonban semmit sem ért, mert Kecskemét lakossága számára október 25-én reggeltől kezdve, hat napon át, az elsőszámú gond a menekülés Volt. Távoli helyekre viszonylag csak kevesen mentek, a lakosság zöme a várost övező tanyavilágban, főként a szarkási, hetényi és a nyíri részben ütötte fel ideiglenes szállását. Ezekben a tanyavilági részekben hatalmas embertömeg zsúfolódott össze. Egykét nap múltán, mivel semminemű harci cselekményre nem került sor, megkezdődött a visszaszivárgás a városba, de a tábori csendőrök éberen vigyáztak arra, hogy Kecskemét kiürítését kíméletlenül végrehajtsák. Akit megtaláltak a város átfésülése után, a legdurvább kényszerítő eszközökkel távolították el otthonából. A kényszer egyik drámai következménye Farkas Ignác, a városban közismert gyógyszerész esete. A tábori csendőrök az ellenőrzés során rátaláltak, és felszólították az azonnali távozásra. Farkas pár perc türelmet kért, majd felment a padlásra, és felakasztotta magát. A kiürítők hasonló módon léptek fel a város kiterjedt tanyavilágában is. Kecskemét hosszú történelme során sohasem szenvedett nagyobb kárt, a hivatalosak azonban mégsem voltak teljesen elégedettek. Az országos elhelyezési kormánybiztosság 1944. október 25-i értekezletén készült jegyzőkönyv tanúsága szerint:,,A teljes kiürítésre nézve eddig csak egy közeli tapasztalatunk van, nevezetesen Kecskemét kiürítése. Innen kb. 80 ezer embert karhatalommal igyekeztek hátraszállítani. A kiürítést tegnap kezdték meg, de ma már csak kb. ezer ember menetel Dunaföldvár felé, a többiek időközben szétszéledtek.” Miután azonban Kecskemétet teljes értékű próbának tekinteni nem lehetett, az arcvonaltól nyugatra számítva, mintegy 20 kilométeres sáv teljes kiürítését vették tervbe, hogy a szükséges gyakorlati tapasztalatokat megszerezhessék. A város gazdátlanságának idején az őrizetlenül maradt magán- és középületet a német hadsereg alakulatai fosztogatták. Az Újjáépítő magyarok című könyv két esztendővel a felszabadulás után hírül adja, hogy ,,a fosztogatás következtében a lakosság túlnyomó részének ruházati felszerelése, bútorzata, háztartási berendezései stb. nagyrészben elkallódtak vagy megsemmisültek. A kiürítés alkalmával a tűzoltóságot is elvitték, valamennyi felszerelésével. Ennek következtében a keletkezett tüzeket oltani nem lehetett, több helyen a tűz pusztított el értékeket. A város csaknem 90 ezer főnyi lakossága 1944. november elején 12 ezer főre csökkent. Ennyi volt azoknak a száma, akik tanyákon meghúzódva várták meg a harcoknak fölöttük átviharzását, majd akiknek menekülését az orosz hadsereg gyors hadműveleti tevékenysége útközben megállította.” A kiürítés idején az egykori nyilvántartások szerint elveszett 8400 szarvasmarha, 28 ezer sertés, 7 ezer ló, 15 ezer juh, 95 ezer baromfi és sok tízezer más aprójószág. 1945-ben összeállítás készült „A kecskemétiek kárszenvedése a németektől 1944- ben” címmel. A rablásra-kifosztásra emlékeztetőül néhány példát: — „Fazekas Ernő iskolaigazgató, Munkácsy utca 3. szám. Teherautós német katonai alakulat október 25-én költözött oda. Elvitték a zongorát, az írógépet, egy heverőt, 3 párnát, egy perzsaszőnyeget, kerékpárt, egy bődön zsírt, egy zsák lisztet.” — „Mák Sándorné, Szegedi út 29. szám. A németek 1944. október 26-án Városföld 243. szám alatti tanyájáról elhajtották, két nap múlva visszament és megállapította, hogy a németek 500 kereszt szalmáját, 3 holdról származó kukoricaszárát, és 80 mázsa csöveskukoricáját góréval együtt elhamvasztották. A bútorát csákánnyal szétdarabolták, és négy helyen tüzet rakva égették el” 82
