Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 4. szám - BÁB - Feuer Mária: Britten bemutató az Állami Bábszínházban

Az eredetileg háromfelvonásos balettet kétrészes játékká rövidítették okosan, mert annál többet a bábszínház atmoszférája nem bírna el. A zenei húzásokat értően és leleményesen hajtotta végre Láng István, s a sűrített cselekményhez Jékely Zoltán írt magyarázó-összekötő szándékú, tömör nyelvű, költői szépségű verseket. A játékosságra az első rész kínál több lehetőséget: a fejedelmek bevonulása, hódolata csak úgy sziporkázik az ötletes megoldásoktól. Rózsa útja, a segítő szándékú természet: a levegő, a víz, a tűz, a sziklák próbatétele gyönyörködtető képekben elevenedik meg. Milyen szép és sokat sejtető a szárnyas békákkal közrefogott Rózsa szárnyalása, milyen tündökletesek az éjszaka fényei, milyen érzékletes a tenger mélysége, a tűz lobogása! S milyen sokatmondó a nagy pás de deux-t helyettesítő összeborulás a pagodák birodalmában! A második rész haragvó természete, a büntetés és menekülés útja viszont szürrealista-rokon víziói­val erősíti a kontrasztot. A rendezői elgondolás s a művészi megvalósítás hibátlanul fordítja visszájukra az idillikusán szép képeket. A természet, először felékszerezte díszeivel a lányt, most megtépázza, az óriásteknőc, amely korábban a hátára vette, most mintha riasztaná, s ő a lótuszvirág vezérlő segítsége nélkül magára hagyottan imbolyog a fenyegető rémségek között. Az ötletek persze itt sem hiányoznak, csakhogy nem humorosak, nem költőiek, hanem nagyon is félelmetesek. A szalamandra óriásivá nőtt, fel-felbukkanó „keze”, a mesebeli madár, amely a zuhanás előtti pillanatban a gonosz Tüske képét ölti magára, — kifogyhatatlan ötletességröl és kiváló elemzésről tanúskodik. (Zárójelben még azt is hozzátehetjük, hogy mindez a bábszínház dramaturgiáját dicséri, mert a hazatérés az eredeti verzióban nem szerepel, s a szuggesztív látomások egy — a balettban kötelező — divertissement zenéjére eleve­nednek meg.) De ugyanennyire pontos a Tüske-uralta birodalom ellentett képe is, hogy végül még a nyitójelenetnél is napsugarasabbra varázsolja a teljesülés, a mesebeli befejezés apoteózisa. E költőien szép mesejáték rendkívüli virtuozitással elevenedik meg a néző előtt. A bábművészek: Szakály Márta (Rózsa), Rebró Mara (Tüske), Erdős István (Császár), Pataky Imre (Indiai herceg), Kárpáti Gitta (Észak fejedelme), Levente Péter (Kelet fejedelme), Varányi Lajos (Nyugat fejedelme), Kaszner Irén (Dél fejedelme), Kemény Henrik (Bolond), Gyurkó Henrik (Törpe) láthatatlan hősei a játéknak, kitűnő technikájuk, összhangjuk nélkül mégis elképzelhetetlen lenne az olyannyira természetesnek érzett könnyedség. A feketeember- szisztémás, pálcákkal mozgatott síkbábus megoldás tökéletesen közvetíti a rendezői elképzelést, s hivalkodás nélkül érzékeltet távlatokat, mélységeket, játékot és fantasztikumot: a mese varázsát. FEUER MÁRIA 71

Next

/
Oldalképek
Tartalom