Forrás, 1933-1934 (1-2. évfolyam, 1-5. szám)

1933-11-05 / 1. szám

Georg Fink: Éhes vagyok

Költemény, önéletrajz,regény? írás! A betűk kis kapacitása alig bírja el a sok szomorúságot, mondatai szinte terhesek a szépségtől és őszinteségtől.

König Theodorék külső Berlin szegény negyedében laknak, bér- házdobozban, melynek rekeszeiben csók, gyomorrák, tüdővész, bicska, lemondás és éhség található. Theodor édesanyja sorvadt kezeivel, szennyes ruhák habarcsában pancsolja a mocskos habot és a kokoltok selyem- pendelyéből éjszakánként mossa ki a paríőm meg a pezsgő gyanús pecsétéit.

Georg, a nyúlánk germán ado- nisz, kinek aranyló píhék bontják boltozatos mellkasát, a ke- vély, szép him, a hajdani vérteskáplár, apja a kis Tfeeodornak, Azonban a fiúcska hiába imádja őt, mert az leányát Hennyt szereti, kinek testében millió rostban virágzik a szépség és ha majdan pénzesek ágyasa lesz, kamatostul fizetheti vissza apjának a túlzott szeretetet*

A fiatalabbik fiút, a szőke betörősüldőt, a szép Márkot, ki könnyebben sajátitja el a bűn kanálisában muzsikáló link nyelvet, mint a ábécét, hamarosan elnyeli a jogrend gyomra: a börtön.

A többi szereplők is élnek, léteznek, lényeikkel átsugároznak a béi ház vakolatán. Magunk előtt látjuk a macskaakasztással szórakozó titokzatos hölgyet, kinek lárvaarcu eszelős fiacskája bárgyú mosollyal röhög a hurokban vonagló macskák reflekszeín.

Rudolf Rauscher, a kis Theodor tanítója az emberséges pedagógus mintaképe, a jóság segítségével csempészi be a tudást tanítványainak süldő szellemébe. Felesége az édes baba- fejű vöröshaju asszonyka mégis megcsalja őt és egy bármuzsí- kussal illan el karjai közül.

Amalie Zwilích, tizenhárom éves korában ismeretlen férfitől esetten várandósán sétál a gyermekek között, kik tisztában vannak a rejtélyes püffedés okával, mégis tovább játszadoznak az anyaság misztériumát ruhácskája alatt viselő leánykával.

Theodor mécénásának Fáik urnák családja is kiállja az élet szagát és a valóság próbáját.

Ott az úri hajlékban ismeri meg a muzsikát a kis Theodor, hol megszólal a kvartett és csodákat modulálnak a hangszerek.

Theodor a nyomor époszá- nak hőse szivarvéggyűjtő, kolduló gyermekéletével a fájdalom zsibbadt keresztjeit karcolja szívünkbe. Ő a szegénynegyed korcs Chaplinje, a búsuló nyomorgók víditója. Taps csördül, mikor testével mesél, mozdulataival és arcával mókázik üreshasu publikuma előtt. Máskor meg sirnak rajta toprongyos bámulói, mert látják, miként ömlí el lényét a tragédia, a fekete sors, hogy somfor- dál el mellőle a boldogság és hogyan kapja más a csókot, melyet pedig az ő izzó szája várt. Mindezeket mozdulataival meséli el bámulóínak.

Édesanyja meghal és vele