Novák Ádám (szerk.): Fontes Memoriae Hungariae IV. Varsóban őrzött magyar vonatkozású oklevelek, 1490–1521 (Debrecen, 2022)
Oklevélszövegek
188 84. 1499. május 15. Buda. II. Ulászló magyar és János Albert lengyel uralkodók követeik útján szerződést kötnek a keresztény hit védelme, vagyis a törökök elleni harc érdekében. A szerződés megújítja a békét és megerősíti az örök barátságot a két állam és uralkodói között. Ulászló közbenjárására a lengyel király békét köt István havasalföldi vajdával és Sándor litván nagyherceggel. A magyar és a lengyel király, a havasalföldi vajda és a litván nagyherceg szövetséget kötnek a törökök ellen és vállalják egymás kölcsönös megsegítését. Az esetleges határvitákat követek útján rendezik. A négy állam kereskedői szabad kereskedési jogot kapnak egymás területén a szokásos adók megfizetésével. Nos Wladislaus Dei gratia Hungariae, Bohemiae, Dalmatiae, Croatiae, Ramae, Serviae, Galliciae, Lodomeriae, Comaniae Bulgariaeque rex, nec non Slesiae et Lucemburgensis dux ac Lusatiae et Moraviae marchio significamus tenore praesentium, quibus expedit universis, tam praesentibus quam futuris praesentium notitiam habituris, quomodo nos animo revolventes et altiori mentis intuitu considerantes quanto studio, quantis conatibus divi reges Hungariae, praedecessores nostri regnum hoc inclitum Hungariae nixi sint, sicuti ab hostium quoruncumque iniuriis et vexationibus defendere, ita in bona vicinitate, amicitia et pace cum regibus et regnis finitimis, his praesertim, qui ab eorum iniuria temperassent, semper permanere recolentes, et hoc partim ex antiquissimis annalium monumentis, partim ex declaratione dominorum praelatorum et baronum huius regni nostri consiliariorum nostrorum fidelium dilectorum intelligentes olim inter reges huius regni nostri Hungariae et reges Poloniae atque inter haec duo inclyta regna sibi invicem finitima et contermina ad conservandam pacem amicitiamque mutuam atque vicinitatem optimam certas etiam inscriptiones, pacta, seu foedera firmata extitisse, ut per hoc alterum alterius adiutum praesidio, vel provocandis alternatim commodis, vel propulsandis incommodis fortior insurgere posset. Quaequidem inscriptiones et foedera tametsi succedentibus postea variis rerum temporibusque mutationibus non penitus sublata violataque fuerint, tamen hominum incuria utcunque intermissa vel neglecta videbantur, adeo, ut vetus horum regnorum amicitia et benivolentia bonaeque vicinitatis observantia iam in dissimilitudinem animorum, iam in simultates et in aperta interdum odia non sine iactura totius Reipublicae Christianae et horum regnorum evidenti detrimento processerat. Quod Deus ex alto prospiciens, rebusque christianis pia miseratione succurrens non sine manifesta suae providentiae dispositione factum esse voluit, ut duo germani fratres ex vetustissima regum caesarumque prosapia hisdem parentibus editi, nos Wladislaus antea rex Bohemiae, nunc vero Dei favente gratia Hungariae simul et Bohemiae rex etc. felicis memoriae divi
