Novák Ádám (szerk.): Fontes Memoriae Hungariae II. Varsóban őrzött magyar vonatkozású oklevelek, 1388–1427. Közreadja: Novák Ádám és Tóth Péter (Debrecen, 2018)

Pósán László: Luxemburgi Zsigmond és az első toruńi béke (1411)

IV

nak egyetlen élő tagja, jogot formált a magyar koronára,

11 és csapatokat küldött Magyarországra. A Szepességbe betörő lengyel támadást Kanizsai János esztergomi érsek verte vissza.

12 A töröktől elszenvedett nikápolyi vereség (1396. szeptember 25.) után Zsigmond kénytelen volt megegyezést keresni Lengyelországgal. 1397. július 14-én Késmárkon találkozott a lengyel királyi párral, és 16 évre szóló békét kötöttek. A magyar uralkodó lemondott a Halicsra támasztott jogcíméről, Hedvig királynő pedig a magyar koronáról.

13 Hedvig halálával (1399. július 17.) ugyan elhárult annak a veszélye, hogy lengyel oldalról igényt támasztanának a magyar trónra, de a Késmárkon kötött béke egésze is bizonytalanná vált. Zsigmond továbbra sem volt abban a helyzetben, hogy fellépjen Jagelló Ulászlóval szemben.

A politikájával elégedetlen főurak egy csoportja Zsigmondot 1401-ben több hónapra fogságba vetette. A pártütők kapcsolatba léptek a krakkói udvarral,

14 de végül 1402-ben II. (Kis) Károly fiát, Durazzói Lászlót választották királyukká. Magyarországon újra polgárháború tört ki.

15 Ilyen körülmények között Jagelló Ulászló újra bejelentette igényét a magyar trónra, és egy kisebb kontingenst küldött az országba, amely azonban a Tátra-vidékétől nem ment tovább.

16 1405-től Zsigmondnak sikerült megszilárdítani hatalmát, s figyelme ezt követően egyre nagyobb mértékben a német és cseh ügyek felé fordult.

17 Emiatt megpróbálta javítani viszonyát Jagelló Ulászlóval. 1407 végén például hű embere, a lengyel származású Stibor azért utazott Lengyelországba, hogy előkészítse a magyar és a lengyel király találkozóját, amelyre azonban később sem került sor.

18

1409 májusának végén Żmudź

ban, amit Vitold litván fejedelem az 1398. október 12-i sallinwerderi szerződésben átengedett a Német Lovagrendnek,

19 nagy felkelés robbant ki. Ez azonban nem lokális probléma volt, hanem gyor11 Ld. 26. oklevélszöveg: „

Hedwigis Dei gratia regina Poloniae et heres Ungariae (…)

”(A szerk.)

12 C. Tóth Norbert: Az 1395. évi lengyel betörés. A lengyel–magyar kapcsolatok egy epizódja. In: Honoris causa. Tanulmányok Engel Pál tiszteletére

. Szerk. Neumann Tibor, Rácz György. Bp.–Piliscsaba, 2009. 447–485.

13 Hoensch, 1997. 9.

14 Vö. 27. oklevélszöveggel. (A szerk.)

15 Mályusz, 1984. 52–53.; Dvořáková, Daniela: A lovag és királya. Stiborici Stibor és Luxemburgi Zsigmond. Pozsony, 2009. 92.; Nowak, 1964. 72.

16 Boockmann, Hartmut: Johannes Falkenberg, der Deutsche Orden und die polnische Politik. Untersuchungen zur politischen ?eorie des späten Mittelalters. Göttingen, 1975. 86.

17 Rázsó Gyula: A Zsigmond-kori Magyarország és a török veszély (1393–1437). Hadtörténeti Közlemények 86. (1973) 3. sz. 403–444. 416.

18 Dvořáková, 2009. 106.

19 Die Staatsverträge des Deutschen Ordens in Preuen im 15. Jahrhundert. Bande I–II. (1398–1467) Registerband. Hrsg. Erich Weise. Marburg, 1955–1970. (Továbbiakban: Staatsverträge) Bd. I. Nr. 2.