Novák Ádám (szerk.): Fontes Memoriae Hungariae II. Varsóban őrzött magyar vonatkozású oklevelek, 1388–1427. Közreadja: Novák Ádám és Tóth Péter (Debrecen, 2018)
Előszó
I Előszó Egy évvel az első füzet megjelenését követően a kutatók rendelkezésére tudjuk bocsájtani a Varsóban őrzött magyar vonatkozású oklevelek második közleményét. Jelen füzet az 1388 és 1427 közé eső oklevelek teljes szövegű, magyar nyelvű kivonatokkal ellátott közlését tartalmazza. A 29 db oklevél összesen 31 oklevélszöveget tartalmaz, mely a Zsigmond-kor lengyel-magyar kapcsolatainak talán legfontosabb dokumentumai. Természetesen ezúttal sem kerül közlésre a történettudomány előtt ismeretlen oklevél, hiszen kivétel nélkül mindegyik szöveg már korábban kiadásra került legalább regeszta formában. Ugyanakkor az esetenként több száz évvel korábbi szövegkiadások módosításra, ellenőrzésre szorultak. Ezt minden oklevél esetében elvégeztük. Az eredetileg szláv nyelven írt okleveleknek csupán a latin nyelvű fordítását közöltük Eudoxiu de Hurmuzachi nyomán. Azon túl, hogy helyenként új szövegrészletekkel tudtuk kiegészíteni a corpust, ez a kiadvány – az előzőhöz hasonlóan – több oklevéllel egészíti ki a Magyar Nemzeti Levéltár Diplomatikai Fényképgyűjteményét. (AGADW, Dok. Perg. 36., 62., 67., 352., 5565.) Emellett ezúttal is közzétettük az oklevelek, és azok pecsétjeinek fotóit a kutatócsoport „Magyarország a középkori Európában” (Memoria Hungariae) online adatbázisában (Rekordszámok: MH 11053–11315.). Közöttük nyolc magyar pecséteket tartalmazó ún. sokpecsétes oklev él is található. Ezzel az 1987-es és az 2006-os Zsigmond-katalógusokat követően a legnagyobb számú Zsigmond-kori főúri és főpapi pecsét kerül publikálásra részletes leírással. A füzet elé egy bevezető tanulmány megírására kértük fel kutatócsoportunk tagját Pósán Lászlót, aki Luxemburgi Zsigmond és az első toru ń i béke c. írásában több helyütt a közölt oklevélszövegekre támaszkodva a Zsigmond-kor lengyel-magyar kapcsolatainak markéns problémakörét járja rednszerezi. A jelen füzetben található oklevelek átírását – a korábbi kiadásokat jegyzők mellett –Tóth Péternek (24.; 27.; 38–40.; 52–53. sz.) és Borbás Benjáminnak (29. sz.) köszönhetjük. Az esetenként kétszázötven éves szövegkiadások ellenőrzésének hálátlan feladata Tóth Orsolyára hárult, aki nélkül ez a kiadvány nem jelenhetett volna meg. A szöveghalmaz a Járom Kulturális Egyesület jóvoltából Lapis-Lovas Anettnek köszönhetően nyerte el tetszetős formáját, melyet most a történetírás hasznára bocsájtunk. Bízunk benne, mindannyiauk segítsége kitart, és a jővőben megjelenő füzetek is napvilágot láthatnak. Debrecen, 2018. április 23. Novák Ádám Szerkesztő
