Novák Ádám (szerk.): Fontes Memoriae Hungariae I. Varsóban őrzött magyar vonatkozású oklevelek, 1350–1386. Közreadja: Novák Ádám és Tóth Péter (Debrecen, 2017)
Bevezetés a Fontes Memoriae Hungariae sorozat Varsóban őrzött magyar vonatkozású oklevelek című kötet első füzetéhez (1350–1386)
IX sen Maciej Dogiel Codex diplomaticus a esetében. 27 Ezért úgy döntöttünk, hogy az adatbázis rekordjaihoz csatoljuk az teljes oklevélszövegek modern átiratát, egy-egy bővebb fejregesztával ellátva, az oklevél külső jegyeinek ismertetését és kiadásainak helyeit is feltüntetve. Az anyagot négy korszakra osztottuk, és útjára indítjuk a Fontes Memoriae Hungariae forráskiadvány sorozatunkat, melynek első darabját tartja a kedves olvasó a kezében, vagyis látja a monitorán. A kiadványsorozat darabjai ugyanis csak online jelennek meg honlapunkon, 28 mivel szerves részét képezik az adatbázisnak, továbbá több hiperhivatkozást ágyaztunk be a jegyzetapparátusba, elsősorban az oklevelek korábbi kiadásainak online elérhetőségét jelezve. A Hungaricana adatbázisa lehetővé teszi, hogy az adott oklevél konkrét DF jelzetére irányítsuk az olvasót, így annak linkjét minden oklevél esetén a jelzet mögé beágyaztuk. 29 Az online forma tette nélkülözhetővé a név-, hely-, és tárgymutató készítését is. A személy- és helyneveket az adatbázis rekordjaiban külön mezőben fel is tüntettük, így azok alapján a keresést ott is elvégezhetik az érdeklődők. Bár az oklevelek közzétételének célja nem elsősorban a forrásközlés, hanem a rendszerezés és elérhetővé tevés, meg kell jegyeznünk, hogy a DF adatbázisához képest több magyar vonatkozású oklevelet teszünk közzé gyűjtésünkben. Úgy gondoljuk ugyanis, hogy a törvényesen megválasztott vagy megkoronázott magyar királyok által kiadott oklevelek – különösen, ha ez az intitulatioban fel is van tüntetve – igenis hungaricák. 30 Így például a tartalmában nem magyar relevanciájú, de I. Ulászló, Mátyás, II. Ulászló és II. Lajos által kiadott, DF-ből hiányzó varsói oklevelek is helyet kaptak a forrásadatbázisban. Különös tekintettel I. Ulászló királyra, akinek számos oklevele maradt fenn a levéltárban, jórészük a lengyel királyi titkospecséttel megerősítve, de ismeretükben pontosítható pecséthasználata és itineráriuma is. 31 Ezeket csupán regesztákban kívánjuk közzétenni, mellőzve a teljes szövegeket, az esetleges kiadásokat azonban feltüntetjük. Szerves részét képezi majd a forráskiadásnak az oklevelek pecsétjeinek leírása, 27 Codex diplomaticus Regni Poloniae et Magni Ducatus Lituaniae. Tomus I. Edd. Dogiel , Marcina. Vilnae, 1758. 28 http://memhung.unideb.hu/ 29 A kiadványban található összes link mögötti tartalom letöltési ideje: 2017. április 23. 30 A Hungarica fogalmára l. Viszket Zoltán–Zentai Katalin: A hungarikakutatás és a Magyar Országos Levéltárban őrzött hungarikajelentés-gyűjtemény. Levéltári Szemle 55. (2005) 41–57. Vö. Borsa Iván: A magyar medievisztika forráskérdései. Levéltári Közlemények 44–45. (1974), 103– 121.; Borsa Iván: A hungarikakutatás aktuális kérdései. Levéltári Szemle 36. (1986), 2. szám 8–13.; Kollega Tarsoly István: Levéltári hungarika kutatás. Levéltári Szemle 42. (1992) 2. szám 40–52. 31 Vö. Novák Ádám: Additions to the itinerary and seals of King Władysław I of Hungary in the light of recent Hungarica research. The Jagiellonians in Europe: Dynastic Diplomacy and Foreign Relations. Edited by Attila Bárány, in co-operation with Balázs Antal Bacsa. Debrecen, 2016. (Memoria Hungariae, 2.) 41–55.
