Folia Historica 35. (Budapest, 2020)
I. TANULMÁNYOK - Bittera Éva: Andrássy Klára, egy (a)tipikus arisztokrata
lehetnek a közvetett forrásanyagok, mint családi levelezés, rokonok naplóbejegyzései stb. Ugyan a különböző levéltárak, megyei múzeumok és egyéb könyvtárak számos hasznosítható anyagot őriznek, de fájdalmas belegondolni, mennyit veszítettek a 19-20. századi magyar arisztokrácia kutatói 1951. május 21-én éjjel, mikor a sorban második nővér, Pallavicini-Andrássy Borbála Remete úti otthonában elégette közvetlen családtagjai és felmenői naplóit, leveleit. Mindezt tette azért, hogy eltüntessen minden olyan iratot, amelyek kompromittálhatják még élő rokonait. (Igen előrelátó volt, másnap megérkezett a végzés a kitelepítéséről.)13 Mindamellett úgy véljük, a fennmaradt iratanyag (néhány levél, nővérei és édesanyja naplói, emlékiratai, levelezése, sógora, Károlyi Mihály kiadásban is megjelent levelezése),14 valamint jelenléte a sajtóban elég alapot szolgáltathatnak jelen kutatásunkhoz, amelynek célja nem egy minden részletre kiterjedő biográfia elkészítése, hanem az életútjának és gondolkodásmódjának változásai mögött megbúvó ok-okozati összefüggések és befolyásoló tényezők feltárása.15 Ha elvétve találkozunk is a történeti szakirodalomban nevével, általában „pálfor- dulását" emelik ki a szerzők - vagyis a fő érdekesség a családjában csak Cája vagy Kája néven becézett Andrássy-lánnyal kapcsolatban az a tény, hogy az 1920-as években a legitimizmus színeiben politizáló asszony az 1930-as évek végén, nagy váltásként, már az antifasiszta eszmék harcosaként tűnik fel.16 Amennyiben ez valóban így történt, szinte érthetetlen, hogy az államszocialista ideológiába oly kitűnően beleülő karriert nem karolta fel az 1945 utáni rendszer. Ezt a szempontot csupán egy-két cikk érvényesíti; talán a legegyértelműbben Fedor Ágnes alkalmazza 1946-ban (tehát még mindig nem a kommunista sajtóról beszélünk) a Haladás hasábjain megjelent írásában, A vörös sógornő címet adva munkájának.17 „Azt hiszem, írni kell róla. A gyengéd mellékalakról a Károlyi-eposzban, Károlyi Mihály sógornőjéről, a felesége húgáról: gróf Andrássy Klára, Odescalchi hercegnőről."18 Fedor rátapint a lényegre: a másutt „vörös hercegnőként"19 emlegetett Kája alakja, karrierje eltörpül nővére életútja mögött. A következőkben néhány jelentős évet ragadunk ki Andrássy Klára rövidre szabott életéből, mintegy „pillanatfelvételként". Ezek az esztendők mind karrierjét, mind magánéletét tekintve olykor komoly változásokat hoztak magukkal. Jelen módszerrel alkalmunk nyílik arra is, hogy - a kronológiai rend megtartása mellett - az életútját befolyásoló hatások mentén tekintsük át Andrássy Klára életútját. A következő fejezet tehát voltaképpen egy esettanulmány: célja, hogy egy legendás múltú család 13 Pallavicini-Andrássy Borbála: A lelkűnkhöz nem nyúlhatnak. Ki telepítési és 1956-os napló. Bp. 2018. 7-8. 14 Károlyi Mihály levelezése. I-VI. Szerk. Hajdú Tibor - Litván György. Bp. 1978-2015. 15 Itt köszönjük meg Andrássy Klára unokájának, Odescalchi Marknak a segítségét, aki értékes kiadatlan írott és képi forrásokkal járult hozzá jelen fejezet megírásához. 16 Lásd pl. Almási Miklós: A háború alulnézetből. - Kovács Lajos (szerk.): Mindennek vége! Andrássy Hona grófnő első világháborús naplója. Mozgó Világ 41. (2015) 5. sz. 107-109. 17 Fedor Ágnes: A vörös sógornő. Haladás, 1946. május 9. 6. A lap 1945-1949 között jelent meg Zsolt Béla szerkesztésében, a Magyar Radikális Párt hetilapjaként. 18 Uo. 19 Uo. 8
