Folia Historica 35. (Budapest, 2020)
I. TANULMÁNYOK - Bittera Éva: Andrássy Klára, egy (a)tipikus arisztokrata
Összegzés Andrássy Klára életútja, egyéni indíttatásait és személyiségi jegyeit is figyelembe véve, több szempontból is alkalmas arra, hogy bemutatásával generációjának adottságaira és problémáira is felhívjuk a figyelmet.231 A két világháború közötti politikai berendezkedés egyik újdonsága volt (az előző rövid életű rendszerektől megörökölve) a női választójog bevezetése. Andrássy Klára, arisztokrata nőként egyedülálló módon, nem csak az aktív, hanem a passzív választójogban rejlő lehetőségekkel is élt, és így - bár az országgyűlésbe végül nem jutott be - szinte mindent elért, amit egy asszony a korban politikai karrier terén megvalósíthatott. Szociális problémák iránti érzékenysége, az általa is látogatott és vezetett egyesületek és mozgalmak főnemesi tagjainak magas számából kiindulva, nem feltétlenül egyéni habitusának, inkább az arisztokrata nevelési elveknek és „küldetéstudatnak" a megnyilvánulása. Különösen érdekes Andrássy Klára házasságának története és anyagi helyzetének alakulása. A legfiatalabb Andrássy-lány, arisztokrata közegben abszolút szokatlan módon, egy üzletemberhez ment feleségül. Odescalchi Károly hiába rendelkezett hercegi ranggal, bankigazgatói, majd vállalatigazgatói pozíciója idegenként hatott az Andrássy családban. Vele szemben még az oly ellentmondásos személyiség, mint Károlyi Mihály is hagyományosabb utat járt be, ha a „pénzkeresés" módját nézzük - de csak 1918-ig tehette ezt meg. Hiszen Károlyi és Odescalchi között egy generációs különbség húzódott: a Trianon következtében birtok nélkül maradt herceg és sors-, illetve kortársai előtt már fiatalkorban sem nyílhatott más út a megélhetéshez. A házasság kudarca pedig egy újabb korosztályos jelenséget sejtet; bár az arisztokrácia soraiban kevésbé érvényesült a válások növekvő számának tendenciája. Andrássy Klára életét 1918—1919-től kezdve végigkísérik az anyagi problémák. Ezen a téren sokáig férje sem tudta a stabilitást biztosítani, majd válása és az Andrássy-hit- bizományok elvesztése után helyzete már-már kritikussá vált. Egyéni ambíciói mellett a pénzhiány is ösztönözhette arra, hogy az 1930-as években két alkalommal is induljon képviselőjelöltként a nemzetgyűlési választásokon, majd vereségei után szintén anyagi okok miatt fordult az újságírás felé. Ezzel ismét egy új jelenséget testesített meg személyében: a dolgozó arisztokrata nő típusát, amelynek Odescalchiné életében egyik korai megnyilvánulása belvárosi fodrászszalonjának megnyitása volt. Anyagi problémáival Andrássy Klára nem volt egyedül, levelezését elemezve számos hasonló esettel találkozunk a két háború közötti magyar arisztokrácia körében. Andrássy Klára életútjából is rekonstruálható, hogy generációjának arisztokratái számára két, a gondolkodásukat döntően befolyásoló fordulópontot tartogatott a két háború közötti magyar és európai eseménytörténet, amelyek szinte keretbe foglalják a korszakot. Ahogy Odescalchiné, úgy társai életét is meghatározta 1918-1919 mindent 231A „generációs tapasztalat" mint az arisztokrácia és a nemesség 20. századi történetének kutatása kapcsán előtérbe kerülő szempont alkalmazásához lásd Eckart Conze: Deutscher Adel im 20. Jahrhundert. Forschungsperspektiven eines zeithistorischen Feldes. In: Deutscher Adel im 19. und 20. Jahrhundert. Büdinger Forschungen zur Sozialgeschichte 2002 und 2003. Hrsg. Günther Schulz - Markus A. Denzel. (Deutsche Führungsschichten in der Neuzeit, Band 26.) St. Katharinen 2004. 31-32. 49
