Folia Historica 35. (Budapest, 2020)

UTOLSÓ FELVONÁS - IV. KÁROLY KORONÁZÁSA. KIÁLLÍTÁSI KATALÓGUS - Kollár Csilla: Békebeli gazdagság és háborús ínség. Az 1916-os koronázás díszmagyar öltözeteiről

7. kép

Zichy Sarolta díszöltözete. Magyar Nemzeti Múzeum, Textilgyűjtemény, ltsz.:

T. 1950.175. (Fotó: Kardos Judit)

elemeit is felhasználták, a harmadik csoportban találjuk az egységes öltözeteket. A háborús ínség és a sietség mellett a nemesi családok reprezentációs igénye is motiválta azt a nagyon jellemző megoldást, hogy régi családi darabokat viseltek a koronázáson. Gyakori, hogy kisebb elemeket használnak fel, mint a királyné ruhájánál az antik csipkéket, vagy Mikes Arminné ruhájánál a szövettöredékeket. Az is előfordult, hogy teljes ruhadarabok is megfelelő állapotban maradtak fenn a családi kincstárakban. Gróf Zichy Sarolta a Magyar Nemzeti Múzeumban megőrzött díszöltözetének (7. kép) szoknyáját a 18. században élt őse viselhette. A zöld moáré selyemszövet dús hímzése a térdek vonala fölé is felnyúlik és teljesen beborítja a kis kerek uszályt. Aranyfonalból és aranyszalagból kialakított barokkos díszek között színes selyemszállal hímzett virágok bújnak meg. A szoknyával harmonizáló színben készítették el a ruhaderekat okkersárga selyematlaszból és sötétzöld tüllből. A családi kincstárban megőrzött 18. századi szoknyákat és elöl fűzős, halcsonttal merevített, hosszan a szoknyára nyúló magyar vállakat előszeretettel viselték azok a szerencsés hölgyek, akiknek családjában ezek a darabok sikeresen átvészelték az évszázadokat. Ismerve a férfi díszmagyarok színpompás jellegét, nem meglepő, hogy a magyar urak is szívesen használták a ragyogó színösszeállításban és feltűnő mintával készült, 18. századi francia selyemszöveteket. A csak fekete-fehér fényképről ismert dolmányt Liptószentiváni

180