Folia Historica 35. (Budapest, 2020)
UTOLSÓ FELVONÁS - IV. KÁROLY KORONÁZÁSA. KIÁLLÍTÁSI KATALÓGUS - Kollár Csilla: Békebeli gazdagság és háborús ínség. Az 1916-os koronázás díszmagyar öltözeteiről
Áru és Podgyászbiztosító Rt. a koronázási ünnepségek alkalmából új szolgáltatást is kínált a főúri közönség számára. A cég ékszerbiztosítása elvesztés és lopás esetén is kártalanította az ügyfeleket.15 Az arisztokrata urak és hölgyek számára kiemelt fontossággal bírt, hogy milyen öltözeteben és kiegészítőkkel jelennek meg az ünnepségeken. A család múltját, történelmi szerepét kiemelendő sokan először a családi kincstárat, ládafiát kutatták át használható darabok után, majd indultak az ékszerészekhez, szabókhoz, ahol megkezdődött a tanácskozás, válogatás, összeállítás, igazítás sürgető munkája. A királyné ruháját is készítő Girardi-szalon a legelfoglaltabbak közé tartozott. A nemesség nagy része korábban is innen öltözködött, természetes tehát, hogy újfent a mesterhez fordultak megrendeléseikkel. Közel kétszáz női díszmagyar került ki a Koronaherceg utcai szalonból. Innen rendelte meg a magyar grófnévá lett Vanderbilt Gladys, azaz Széchenyi Lászlóné, eperszínű hímzett derekát és ezüstbrokát szoknyáját. Az öltözetet teljessé tevő mente eperszín bársony dús ezüsthímzéssel és csincsillaprém szegéssel. Öltözetének ékszer kiegészítőit tizenöt millió koronára becsülték. A ruhaderékra mogyorónyi keleti gyöngyöket varrtak, a derekat egy öv díszítette, mely vagy harminc centiméter hosszúságban briliáns szemekből állt, briliáns függőkkel.16 Gróf Mikes Árminné ruhaderekának belsejében a Girardi szalon cégjelzése is megtalálható. Az öltözet (6. kép) az utódok ajándékaként került a Magyar Nemzeti Múzeum Textilgyűjteményébe.17 Prémmel szegett mentéje vörösesbarna bársonyból készült, akárcsak a zsinórozással díszített ruhaderék, melyhez fehér tüllujjakat illesztettek. Érdekes a szoknya kialakítása, melyet két különböző mintájú és korú francia selyemszövetből állítottak össze. Minden bizonnyal a családban fennmaradt 18. századi öltözetek még használható részei voltak. A női díszmagyar elengedhetetlen elemét, a kötényt csupán a szoknyához erősített szitaszövet imitálja. A Girardi-szalon mellett több szabóság is élen járt a nemesi megrendelések teljesítésében. Sok volt a munka Árvay János és Társa 1849-ben alakult szalonjában is, akik már az 1867-es koronázásra is számos ruhát készítettek. Apponyiak, Semseyek, Teleki grófok és Tiszák is a megrendelők között voltak. Itt készült gróf Semsey Lászlóné, Dessewffy Rolla grófnő, palotahölgy díszmagyarja 5. kép Hirdetés. A Társaság 3. (1916) 51. sz. 15. 15 Budapesti Hírlap, 1916. december 17. 9. 16 Pesti Hírlap, 1916. december 31. 7. 17 MNM Textilgyűjtemény, ltsz.: T.1994.20. 178
