Folia Historica 35. (Budapest, 2020)

UTOLSÓ FELVONÁS - IV. KÁROLY KORONÁZÁSA. KIÁLLÍTÁSI KATALÓGUS - Kollár Csilla: Békebeli gazdagság és háborús ínség. Az 1916-os koronázás díszmagyar öltözeteiről

A díszes ruhákat, drága kiegészítőket csupán egy pillanatra félretéve lássuk, hogy a sajtóban miként jelent meg Zita alakja a koronázás körüli nagy érdeklődés közepette. A Pesti Napló munkatársa a hitlevél Budai várban történt átnyújtásáról tudósítva jegyzi meg a jövendő királynéról: „Kedves megindultság besugározza alakját, melyen fejedelmi olasz fajának minden délszaki pompája nemeslett. [...] Úrnőnk lelkében és előkelőségében testvérei voltak, kik előtt a tizenötödik évszázadban megremegett Rafaello és Tiziano tekintete. Ruhájának színe pompásan emelte tündöklő és parancsoló olaszos szépségét, távoli tavaszak heve, nap illata, erdő és vízzúgás friss sejtelme, úgy ömlött el a felséges úrasszonyon, mint az ifjúság kegyelme."9 „Minden szem mohó érdeklődéssel reá tapad s megjelenése pillanat alatt meghódít minden szívet, véghetetlen bájos jelenség a mi királynénk. Karcsú, finom alakját rendkívül érdekes, gyöngéden ívelt, gyönyörű fej koronázza. Arca hófehér, de a mikor a magyarok lelkes éljenzése fölharsan megjelenése pillanatában, szelíd pirosság fut föl gyors hírnökül s élénk színű zománccal vonja be az arc halvány fehérségét. A fekete szempár szikrázik az értelem erejétől és az érzelem forróságától. Jóság, okosság és szelíd bűbájos nőiesség szól Zita királyné minden vonásáról s ritka vonzó szépség a mi királynénk — nincs egyetlen ábrázolása vagy fotográfiája, a mely csak megközelítően is híven mutatná véghetetlenül kifejező és elragadó arcvonásait."10 A koronázás után volt olyan publicista, aki még azt a kijelentést is megkockáztatta, hogy Zita szépsége Erzsébetével vetekedhet. „Gyönyörű asz- szony, - suttogták, - ilyen szép szemeket sohase láttam! - Erzsébet nem lehetett szebb a 67-iki koronázáson! - fűzték tovább a magyar urak." A magyarok női szépség iránti rajongását a következőképpen magyarázza a Budapesti Hírlap újságírója: „A magyar nemzet lelke különösen férfias. Azzá kovácsolták a katasztrófák pörölycsapásai, melyek sűrűn sújtottak le rá. Az igazi férfiasság örök jele a nemes hódolat a női eszmény iránt. Innét van az, hogy a büszke magyar lélek királynéja útján tudja csak igazán megközelíteni a lojalitás eszményét."11

Megörökítésre érdemes szép szavak hangzottak el akkor is, amikor a palotahölgyek küldöttségének élén Auguszta főhercegasszony átadta a ruhát a királynénak. Németül hangzott el tőle a következő beszéd: „Engedje meg Felséged, hogy úgy a magam, mint különbség nélkül mindeme hölgy nevében átnyújtsam hódolatunk jelét, ezt a koronázó ruhát, amely bűvös módon, mesésen pompás lett: csupa szeretetből szőve. De nemcsak azért jöttem, oh Királyné, hogy ezt a romlandó ruházatot átnyújtsam; hozok neked egy másik kincset is, melyet évek során át őriztem, egy drágaságot, melynek párja nincsen, fogadd el azt is: az egész nemzet mérhetetlen szeretetét, fogadd el a hagyományos, színaranyból való magyar szívet, öleld azt a magad szívére, oh ifjú királyné és légy jó hozzá. Én megtanultam szeretni őket, becsülni őket, ezeket a hű magyarokat, ezekben a nehéz időkben; szeretem őket minden hibájukkal és minden erényükkel, ahogy csak az anya szeretheti a gyermekeit; búsultam harcban küzdő férjért és fiúért, mint akár az utolsó asszony az országban; velők szenvedtem, velők örvendeztem!"12

9 Pesti Napló, 1916. december 28. 5.

10 Budapesti Hírlap, 1916. december 28.6.

11 Pesti Hírlap, 1917. január 7.7.

12 Koronázási Album i. m. 37.

176