Folia Historica 35. (Budapest, 2020)
II. KÖZLEMÉNYEK - Vasvári Zoltán: Együd Árpád perőcsényi néprajzi gyűjtéséről
került. Tizennégy évig volt a Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium tanára Csurgón, három évig a Somogy Megyei Népművészeti Tanácsadó vezetője. 1963-tól már a siófoki Perczel Mór Gimnáziumban tanított. Nevéhez fűződik többek között az ország első diák tánccsoportjának (1947), valamint a siófoki Balaton Táncegyüttesnek (1964) a megalakítása. 1970-ben a siófoki Kálmán Imre Emlékház vezetője lett, egy évvel később pedig - Takáts Gyula igazgatása alatt - a Somogy megyei múzeumi szervezet néprajzos-muzeológusa. 1973-ban Bakay Kornél megyei múzeumigazgató megbízta a Marcali Helytörténeti és Munkásmozgalmi Múzeum vezetésével, majd a megyei múzeum igazgatóhelyettesévé nevezte ki. Ebben a beosztásában még egy évtizedig szolgálhatta fáradhatatlan szorgalommal a néprajz, muzeológia és közművelődés ügyét. Napi tizenhat órákat dolgozott, lobogó lelkesedéssel, „két végén égetve a gyertyát". Szolgált, bár ő is tudta, barátai is érezték, alkatához, vágyaihoz, ambícióihoz nem illő feladattal kénytelen megbirkózni. „Kutató-feldolgozó igényének nem felelt meg ez a pozíció! Szeretett volna lemondani, és tudományos főmunkatársként dolgozni tovább, mert úgy többet foglalkozhatott volna a népélet kutatásával" - írja monográfiájában róla Matyiké Sebestyén József.3 Utolsó évében valósult meg ez a kívánsága, tudományos főmunkatársként dolgozhatott a múzeumban. Együd Árpád 1983. augusztus 17-én hunyt el.4 l.kép Együd Árpád (1921-1983) (Fotó: Jávori Béla) Együd néprajzi ismereteit, gyűjtői módszereit nem intézményes képzés keretében szerezte. A népi kultúra iránti elkötelezettségét, mély érdeklődését otthonról, falujából, családjából hozta. Testnevelő tanárként érzett rá, mennyire hasznosan lehet felhasználni a néptáncokat, a népi sportjátékokat a fiatalság testi nevelésében. Ezeket kezdő 3 Matyikó S. j.: Együd Árpád i. m. 26. 4 A Somogybán Mészáros Balázs és Olsvai Imre búcsúztatta. Búcsú Együd Árpádtól. (1921-1983). Somogy 11. (1983) 6. sz. 96-97. 160
