Folia Historica 35. (Budapest, 2020)
I. TANULMÁNYOK - Istenes Mónika: A „Fáklyás-ügy". Bauer Sándor önégetése
Mi lett volna, ha Bauer életben marad? Mi lett volna, ha Bauer Sándor, még ha maradandó sérülésekkel is, de életben marad? Valószínűleg az ő esetében nem elégedtek volna meg a figyelmeztetésben részesítéssel, hanem a bíróság elé került volna a titkosított ügye, s zárt tárgyalás során elmarasztaló ítéletet hoztak volna vele szemben. Az összeesküvés iránti előkészület, mint államellenes bűncselekmény büntetési tétele hat hónaptól öt évig tartó szabadságvesztés volt, így Bauer esetében fennállt akár több éves börtönbüntetés lehetősége is. A másik lehetséges intézkedésnek a kényszergyógykezelés elrendelése tűnik. Az üggyel megbízottak állítása és a hivatalos álláspont szerint Bauer tudatzavarban szenvedő fiatalember volt. A tudatzavar pedig befolyásoló erővel bírt a büntethetőségre. A jogszabályi előírás szerint „nem büntethető, aki a cselekményt olyan elmebeteg állapotban, gyengeelméjűségben vagy tudatzavarban követte el, amely őt képtelenné tette cselekménye társadalomra veszélyes következményeinek a felismerésére vagy arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék. Ha az elkövetőt elmebetegsége, gyengeelméjűsége vagy tudatzavara csupán korlátozta a cselekmény társadalomra veszélyes következményeinek a felismerésében, vagy abban, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék, büntetését korlátlanul enyhíteni lehet."120 Két lehetőséget kellett volna tehát vizsgálni: Bauert az önégetés végrehajtásakor a tudatzavar döntően befolyásolta, vagy csak korlátozó erővel bírt. Amennyiben ez utóbbi esetet állapították volna meg Bauernél, az enyhítő körülménynek számított volna a büntetés kiszabásakor, vagyis a szabadságvesztés hosszának esetleges lerövidítését eredményezte volna. Ha viszont úgy határoztak volna, hogy Bauer tudatzavarban követte el cselekményét, és emiatt nem büntethető, akkor a hatályban lévő Büntető Törvénykönyv rendelkezése értelmében „a bíróság kényszergyógykezelést rendel el, ha attól kell tartani, hogy olyan cselekményt követ el, amely egyébként megvalósítja valamely bűntett törvényi tényállását. A kényszergyógykezelést a kijelölt egészségügyi intézetben vagy gyógykezeléssel egybekötött házi gondozásban kell foganatosítani."121 Ha tehát Bauer Sándor életben marad minden bizonnyal vagy szabadságvesztéssel, vagy kényszergyógykezeléssel sújtották volna. Bauer Sándor emlékezete Az ország lakosai között voltak olyanok, akik Bauer önégetésével kapcsolatban nem azonosultak a pártsajtó által hirdetett közönséges öngyilkosság teóriával, hanem felismerték annak Jan Palach tettével való kapcsolatát, valamint számukra rokonszenves rendszerellenes színezetét, és Bauerre mint mártírhalált halt hősre tekintettek. E felfogást osztotta az a néhány, huszonéves fiatalból álló társaság is, akik 1969. április 26-án este a Múzeumkertbe mentek, és egy tégladarabbal jól látható helyre kiírták Bauer Sándor nevét. Az állambiztonsági iratokból tudjuk, hogy e társaság egyik tagja 120 1961. évi V. törvény 21. § (1)—(2) bekezdés 1211961. évi V. törvény 61. § (1)—(2) bekezdés 140
