Folia Historica 35. (Budapest, 2020)
I. TANULMÁNYOK - Istenes Mónika: A „Fáklyás-ügy". Bauer Sándor önégetése
Ez a variáció valószínűnek tűnik. Nagybátyja visszaemlékézéből ismert, hogy Bauert külön kórházi szobába helyezték el, ahol rendőrök ügyeltek arra, hogy az édesapján kívül senkit se engedjenek be hozzá, továbbá várták azt a pillanatot, amikor Bauer kihallgatható. A fájdalomcsillapító, nyugtató gyógyszerek gyakori mellékhatása az álmosság. A nyomozóhatóságnak - sejtve Bauer súlyos sérülései miatt hamarosan bekövetkező halálát - az állt érdekében, hogy a fiú minél több ideig legyen éber, kihallgatható, „beismerő" vallomás megtételére alkalmas állapotban. Bár írásos bizonyítékok nincsenek, mégis valószínűsíthető, hogy a fájdalmakat csillapító gyógyszereket, azok álmosító mellékhatásai miatt, szándékosan nem adtak Bauer Sándornak. A temetés Bauer Sándor 1969. január 23-ra virradóan halt meg, temetésére 1969. január 28-án, reggel 9 órakor került sor. Az államvédelem a temetés lebonyolítását is aprólékosan megszervezte. Az 1969. január 25-én kelt rendőrségi javaslatban rögzítették a temetési szertartás időpontját, helyét, az azon részt vehetők körét. E szerint a szertartásra szűk családi körben kerülhetett sor, csak a szülők és a közvetlen rokonok lehettek jelen. Helyszínül a rákoskeresztúri Újköztemetőt jelölték ki. Ám a szülők azon kérését, hogy gyermeküket a rákospalotai temetőben helyezzék nyugalomra, a nagyszülők sírja közelében, az állambiztonság emberei jóváhagyták, így a temetés helyszíne módosult. Minden más változtatást azonban csak azzal a feltétellel lettek volna hajlandók elfogadni, ha az a „továbbiak szempontjából politikailag előnyös".88 89 A politikailag előnyösség azt a szándékot takarta, hogy minél szűkebb réteg szerezzen csak tudomást Bauer bekövetkezett haláláról és temetéséről, igyekeztek elkerülni azt, hogy a gyászszertartás esetleg tömegtüntetéssé, sírhelye szélesebb körben ismertté és a későbbiekben szovjetellenes emlékhellyé váljon. A magyar állambiztonság számára elkerülendő példa volt a „cseh testvér", Jan Palach néhány nappal korábbi temetése, ahol több ezer ember jelent meg, így az a temetés a szovjet megszállás elleni néma tüntetés is volt. E feltételezéssel összhangba hozható a rendőrségi javaslat azon kitétele, miszerint a gyászszertartásról tilos volt Bauer munkahelyét és tanintézetét tájékoztatni. A félelem uralta biztonsági előkészület szolgálhat magyarázatul arra a tényre is, hogy Bauer Sándor szüleit csak egy nappal korábban értesítették egyetlen gyermekük temetésének időpontjáról. A szülőket szigorú titoktartásra kötelezték, a halálhírről tudomást szerzett és a temetésen részt venni szándékozó barátoktól, ismerősöktől is távolmaradást kértek. A szülők számára a rendőrség még egy személygépkocsit is biztosított, amely őket a temetés helyszínére, majd utána hazaszállította. A temetés gyakorlati lebonyolítására kijelölt Fővárosi Temetkezési Intézet vezetőjének előírták, hogy a lebonyolításban csak a vállalat megbízható - vagyis politikailag megbízható - munkatársai működhetnek közre. Megszabták azt is, hogy a temetés reggelén a temetőbe szállítandó holttestet „zárt koporsóban, az egyik kis helyiségben 88 Javaslat, 1969. január 25. ÁBTL V-157854/1 303. 89 Elhangzott Becskei Péterrel 2009. október 12-én készített interjúban. 129
