Folia Historica 35. (Budapest, 2020)
I. TANULMÁNYOK - Istenes Mónika: A „Fáklyás-ügy". Bauer Sándor önégetése
kapcsolatban álltak vele: Sabján Miklós és Berger István nevű barátait, a baráti társasághoz tartozó Kőris Erikát, valamint a házfelügyelőt, Kiss Istvánnét. Berger István az alábbi jellemzést adta barátjáról: „Nevezettel kapcsolatban azt tudom elmondani, hogy hirtelen természet, hogy ha nem értenek vele egyet, akkor felugrik és ordítozik, vagy éppen ülve marad és csapkodja a combját, miközben ugyancsak hangoskodik. [...] Egyéniségére jellemző, hogy magát az átlagosnál vagy éppen a körülötte lévő személyeknél jártasabbnak, tájékozottabbnak tekinti, nézeteit vagy éppen egyéb elgondolásait szinte rá igyekszik kényszeríteni, legalábbis elfogadtatni másokkal. [...] Olyan természetű volt, hogy nem tűrt ellentmondást. Ha valamiben nem adtunk neki igazat, akkor felugrott és kirohanásokat rendezett."57 A másik barát, Sabján Miklós megdöbbenéséről számolt be Bauer önégetése kapcsán. Az általa évek óta ismert fiúról így nyilatkozott: „Bauer Sándornak arra a magatartására, hogy magát benzinnel leöntötte és meggyújtotta, semmiféle magyarázatot nem tudok találni. Bauert meglehetősen bátornak ismertem, de nem volt vakmerő. Meglehetősen nagyképű is, de ezt semmiféleképpen nem tételeztem fel róla. Már az is eszembe jutott, hogy esetleg valaki, vagy valakik rábeszélték erre a cselekedetre."58 Sabján Miklós ez az első tanúvallomása az ügy szempontjából lényeges kijelentést tartalmazott, amelyet a kihallgatást végzők direkt kérdésére adott válaszként: „Kérdésre elmondom, Bauer Sándor elbeszéléséből tudom, hogy 4-5 általános iskolás korában egyszer öngyilkosságot kísérelt meg, amikor gyógyszereket vett be."59 Sabján Miklós vallomásában jelenik meg először egy nagyon lényeges momentum, nevezetesen egy korábbi öngyilkossági kísérletre való utalás. Ezen gyermekkori szuicid próbálkozást némileg torzítva - 15 éves korra datálva - emelte ki és közvetítette a pártsajtó a lakosság felé, ezzel azt sugalmazva, hogy az 1969. január 20-án történt önégetés is csupán egy újabb kísérletként értelmezendő. Az öngyilkosság motívuma, amely bizonyíthatóan a politikai rendőrség fikciója, más személyek tanúvallomásaiban is feltűnik. Ennél a pontnál ismét a tanúvallomások megmásításának módszerét érhetjük tetten. Az Üllői út 167. szám alatti ház házfelügyelője a következőket vallotta Bauer Sándorról: „Ifj. Bauer Sándort udvarias, de beképzelt fiúnak ismertem meg aki igyekezett társai előtt, de főleg a lányok előtt imponálni. [...] Ezek /ti. a barátai/ között mindig ő igyekezett a központi személy lenni. [...] A terhére rótt cselekményről csak utólag értesültem és konkrétan az okát sem ismerem. Véleményem szerint, ahogy én megismertem ifj. Bauer Sándort egyedül abból az okból tehette, hogy társai előtt nagynak lásson és feltűnjön a közvélemény előtt. Anyjához nagyon ragaszkodott és kímélte is a házi munkánál, a fizikailag megerőltetőbb dolgok elvégzésével. így arra kell gondolni, hogy ezzel a cselekedetével nem akart véget vetni az életének csak arra gondolhatott, hogy néhány hetes lábadozás után »hősként« fogják fogadni a barátai, iskolatársai."60 57 Berger István terhelt kihallgatása, 1969. február 6. ÁBTL V-157854/1126. 58 Sabján Miklós terhelt vallomása, 1969. január 21. ÁBTL V-157854/1101. 59 Uo. 60 Kiss Istvánná tanúvallomása, 1969. január 21. ÁBTL V-157854/1155. 118
