Folia Historica 35. (Budapest, 2020)

I. TANULMÁNYOK - Istenes Mónika: A „Fáklyás-ügy". Bauer Sándor önégetése

A fenti témák részletezését megelőzően szükséges röviden ismertetni a rendőrségen zajló kihallgatások azon sajátosságait, amelyek között az alább idézendő vallomások megszülettek. Modor Ádám történész Berger Istvánnal készített interjújából25 tudhatunk meg részleteket a kihallgatások céljáról és módszereiről: „Az első napon az iskolából bevittek a Tolnai Lajos utcába, nyolc és fél órán keresztül faggattak, és mindenáron ki akarták belőlem húzni azt, hogy mi ellenforradalmárok vagyunk. Levittek a rendőrségi fogdába, megmutatták, hogy mi vár rám akkor, ha nem vagyok őszinte. [...] Tulajdonképpen nem volt mitől félnem, hisz nem csináltam semmit. Be volt jódozva az ujjam, rám akarták fogni, hogy én gyújtottam meg Sanyit, annak ellenére, hogy iskolában voltam, és volt legalább negyven tanúm. [...] Arra már nem emlékszem, hogy mi került bele a jegyzőkönyvekbe, de arra igen, hogy eleinte minden áldott nap be kellett mennem a Tolnaiba. [...] Első alkalommal bevittek az iskolából, a többi alkalommal megmondták, hogy hányra kell bejönnöm. Párhuzamosan Sabján Miklós barátom is ott volt a másik szobában. O volt a harmadik gyanúsított. [...] Visz- szatérve a kihallgatásokra, először nyolc és fél óráig tartott, aztán hét, hat, majd négy óra, és volt, amikor már csak fél órára kellett beugranom a Tolnai Lajos utcába. [...] Ezek a kihallgatások úgy zajlottak, hogy beszélgettünk. Mindenféle kérdést tettek fel nekem. Találós kérdést, logikait, és közben beszúrtak egy, erre az ügyre vonatkozó kérdést. És hatvanhatszor újra megkérdezték ugyanazt. Hogy észrevettem-e, hogy Sándor vagdossa a kezét? Észrevettem, és Sanyi mondta, hogy sóval bekeni, mert az öli a fájdalmat, de hogy miért, vagy honnan vette ezt, fogalmam nem volt. Két hónap alatt legalább hatvanötször elmondatták velem ugyanazt, amit az első napon, és erről szólt az egész, semmi másról. Nagyon érdekelte őket, hogy kikkel találkoztunk. Nem volt-e benne német állampolgár. Akkor nem értettem, fogalmam sem volt róla, hogy miért kérdezik. [...] Feltett szándékuk volt, hogy ránk bizonyítják, mi komoly ellenforradalmi csoport vagyunk. Egyébként röhejes volt az egész vizsgálat. Olyan dolgokat kérdeztek tőlem, amik különben soha eszembe sem jutottak volna előtte. Ültem, néztem, és a végén elkezdtem röhögni, mert azt mondtam, hogy ilyen nincs, ez vicc. Ez bántotta őket a legjobban, mert azt mondták, hogy kiröhögöm a rendőrséget. Nem röhögöm ki, de vicc az egész, amin csak röhögni lehet, válaszoltam. Azt mondták, hogy ne mosolyogjak, mert nincs okom rá. Mondtam, hogy nem csináltam semmit. Annyi a bűnöm, hogy élek."26

A fentiekből néhány dolgot érdemes kiemelni. A fent idézett interjúban világosan megfogalmazódott az állambiztonságiak Bauer-üggyel kapcsolatos szándéka is, nevezetesen egy „ellenforradalomra" készülő társaság szervezkedésének leleplezése.

Sabján Miklós is beszámolt arról, hogy Bauer önégetése utáni napokban hetente több alkalommal került sor rendőrségi kihallgatásra, ezzel szemben csak három kihallgatásáról (1969. január 21., február 13., március 12.) maradt fent jegyzőkönyv.

A tanúkihallgatások célja és főbb jellemzői

25 Berger István többszöri megkeresésemre sem vállalta az interjút. Ez az oka annak, hogy Modor Ádám által készített interjúból idézek.

26 http://gk.mno.hu/portal/printable?contentID=198010&sourceType=MN (letöltés 2010. febr. 27.)

108