Folia Historica 35. (Budapest, 2020)
I. TANULMÁNYOK - Istenes Mónika: A „Fáklyás-ügy". Bauer Sándor önégetése
gáttá őket, foglalkozott a gyermekkel, így nem szakadt meg a kapcsolat apa és fia között. A család Zuglóban, a Kacsóh Pongrác úton élt. A lakást 1956-ban találat érte. A nagybácsi emlékei szerint ezt követően nem sokkal költöztek a Ferencvárosba, az Üllői út 167. szám alatti lakásba. Más visszaemlékezések szerint az általános iskolai évek alatt végig Zuglóban laktak, az Üllői úti ház házfelügyelője pedig 1964 óta ismeri a családot. A zuglói Május 1. utcai általános iskola (ma Liszt Ferenc Ének-zenei Általános Iskola) elvégzése után a természetet kedvelő fiú a soproni erdészeti középiskolába felvételizett. Az ifjú Bauer ekkor saját élményt szerezhetett a szocialista rendszer „igazságos" működéséről, ugyanis ő nem nyert felvételt, ugyanakkor a nála gyengébben teljesítő, ám Szocialista Fiazáért Érdemrenddel kitüntetett szülő gyermeke igen. Bauer így kényszerűségből a XIII. kerületi Bánki Donát Szakmunkásképző Intézetben folytatta tanulmányait. 1. kép Bauer Sándor (középen) két ismerősével (Becskei Péter felvétele) A közepes tanulmányi eredményt produkáló autószerelő-tanonc fiú átlagon felüli érdeklődést mutatott a történelem és a korszak aktuális politikai eseményei iránt. Barátai előtt nyíltan bírálta a szovjet csapatok Magyarországon való tartózkodását, kritikával illette a Kádár-kormányt és az 1968-as csehszlovákiai bevonulásban való magyar részvételt. Mindezek és a Kádár-rendszer további álságos megnyilvánulásai ellen nem csak gondolatban, szóban, hanem látványos és egyben meghökkentő cselekedettel, az 1969. januári önégetéssel is tiltakozott. Néhány napon belül bekövetkező halálakor még nem volt 17 éves. Az önégetés napja - 1969. január 20. A levéltári dokumentumok - az édesanya és szemtanúk vallomásai - alapján rekonstruálni tudjuk az 1969. január 20-i nap eseményeit. A családtagok elmondása szerint Bauer Sándor január 19-én, vasárnap, felkereste a Rákospalotán lakó nagyszüleit, nagybátyjait, unokatestvéreit, és burkoltan búcsút vett tőlük. Ebből, és a fennmaradt búcsúlevelekből is egyértelműen kiderül, hogy Bauer tudatosan készült másnapi cselekményére, és nem hirtelen felindulásból gyújtotta meg magát, tette nem magyarázható pillanatnyi tudatzavarral, mint ahogyan azt az üggyel foglalkozó belügyesek igyekeztek a közvéleménynyel elhitetni. 102
