Folia Historica 34. (Budapest, 2019)
I. TANULMÁNYOK - Radnóti Klára: Zenei matinék a Nemzeti Múzeumban
főképp a közreműködők lelkes bizalmának és a Nemzeti Múzeum vezetősége lekötelező előzékenységének köszönhettem. Természetesen kötelességemnek tartottam, hogy az első esztendőben a magam munkáját teljesen ingyen, minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül állítsam az ügy szolgálatába. Vidéki zenekari hangversenyek megkezdése azonban bizonyos anyagi támogatás vagy kockázatvállalás nélkül nehezen volna lehetséges. Egészségtelennek tartanám mindazonáltal az oly tervet, amely az egész vállalkozást a minisztérium a vidéki népművelési osztály büdzséjének terhére akarná folytatólagosan fenntartani. Törekvésünknek, amennyire lehetséges, az önfenntartás felé kell irányulnia. Célkitűzésünk az, hogy miután a Kultuszminisztérium részben közvetlenül, részben a helyi népművelési szervek és a sajtó útján az illető városok vezetőségében és közönségében a kellő érdeklődést előre felkeltette és a megindulást anyagilag is lehetővé tette, maguk a hangversenyek úgy legyenek képesek a városokat az ügy számára megnyerni, mint azt a fővárosban a múzeumi matinék tették. Az esti hangverseny bruttó jövedelmét P 3-, 2,1, helyárakkal, egy kétszázfőnyi hallgatóság esetén P 400-al előirányozva, a népszerű matinét valamely nagyobb teremben, 50 filléres belépőjegyet és 800-1000 főnyi minden rétegű (részben ifjúsági) hallgatóságot feltételezve, P. 400-500-al számítva, már olyan fedezetet kapnánk, amely egy különálló esetben a tervezett megmozdulás minden kockázatára elegendő volna. Természetesen ez csak reménynek, de nem komoly számításnak képezheti alapját addig, míg a közönség e tekintetben nem lesz megszervezve. Hogy a közönség zenei érdeklődésének, ízlése fejlesztésének országos, általános megszervezésére a Zeneművészeti Főiskolának, az onnét kikerülő fiatal zenész-generációnak és elvégre az ország zenei kultúrájának egészséges fejlődése szempontjából milyen égetően nagy szükség van, arról rövid három évi itt-működésem alatt volt alkalmam meggyőződni. Ilyen megszervezésnek a lehetőségeit, persze az én kamarazenekari tervezetemnél sokkal átfogóbb módon - nem csak a fentemlített „dopo lavoro" és hasonló mozgalmak mutatják, hanem erre az amerikai „Civic Concerts" és az általam kezdeményezett kanadai „Concert Association" intézményei, amelyek lényegükben a nagyközönségnek kiválóan praktikus és gazdaságos, országos zenei megszervezései, is példát szolgáltatnak. Amerikában, ahol a veleszületett zenei hajlandóság a mienknél általában véve kétségkívül sokkal csekélyebb, a „Musical appreciation"-nak, a zeneértésnek ez a lelkes és melegszívű fejlesztése olyan eredményeket ért el, amelyeket mi csak irigyelhetünk. Ezekben a mozgalmakban amerikai utazásaim alatt több mint egy évtizedig aktív részem volt, de ezeknek a részletes ismertetése ezen előterjesztésem kereteit felülmúlná. Nagyméltóságod engedelmével azonban leszek bátor erre a tárgyra egy más alkalommal visszatérni. Mikor ezen hosszú fejtegetésemért Nagyméltóságod kegyes elnézését kérem, azon reményemnek bátorkodom kifejezést adni, hogy a felvetett terv, amely úgy vélem, nem utópisztikus, hanem a reális élettel számotvető elgondolás, Nagyméltóságod kegyes jóvoltából és a Kultuszminisztérium magas pártfogásával kivihetővé válik. Nagyméltóságod kegyes jóakaratát kérve maradok legmélyebb tiszteletem kifejezésével N agyméltóságodnak Budapest, 1938. július 16. Alázatos híve Szemlőhegyi Kresz Géza A Zeneművészeti Főiskola rendes tanára 93
