Folia Historica 34. (Budapest, 2019)

I. TANULMÁNYOK - Radnóti Klára: Zenei matinék a Nemzeti Múzeumban

A múzeum lehetetlen anyagi helyzete arra ösztönözte a felelősséggel gondolkodó, kultúra és hagyományok iránt elkötelezettséget érző, s nem csupán a felszínen maradás kicsinyes gondjaival küszködő embereket, hogy próbáljanak tenni valamit a múzeum érdekében. így jött létre a Magyar Nemzeti Múzeum Barátainak Egyesülete a Széchenyi család kezdeményezésére 1926-ban.11'

A múzeum baráti köre azt tűzte ki célul, hogy „erkölcsi és anyagi támogatással járul hozzá a múzeum nagy céljainak megvalósításához". Ezen célok körébe beletartozott - a gyűjteménygyarapítás, a kiállítások, konferenciák szervezése mellett - a régi múzeumi hangversenyélet, sőt, a 18. századi magas színvonalú kamarazenélés tradíciójának felelevenítése a múzeum dísztermében. Ez az elképzelés a maga teljességében voltaképpen csak az 1930-as évek vége felé bontakozott ki. A baráti társaság minden valószínűség szerint Kresz Géza terveit karolta fel és segítette megvalósulni. Kresz Géza (1882-1959), korának ismert hegedűművésze 1935-ben telepedett vissza Kanadából Magyar- országra, s próbálta folytatni a Kanadában megkezdett „zenei népművelő" tevékenységét.

Kresz Géza (dr. Kresz Géza (1846-1901) orvosnak, a magyarországi szervezett mentés megszervezőjének, a Budapesti Önkéntes Mentőegyesület alapítójának a fia) Budapesten Gobbi Alajos majd Hubay Jenő, Prágában Otakar Sevcik, Brüsszelben Eugène-Auguste Ysaÿe hegedűművészek, majd Párizsban Albert Lavignac muzikológus tanítványa. Első önálló hangversenyét 1906-ban adta Bécsben. Hosszabb ideig Bukarestben volt udvari kamarazenész és tanár, majd az Arthur Nikisch vezette Berlini Filharmonikusok koncertmestere. (1. kép) 1923-tól Kanadában élt, a torontói konzervatórium tanáraként dolgozott, ő alakította meg a máig legnevesebb kanadai vonósnégyest, a Hart House kvartettet, ezen túl Little Symphony néven egy kamarazenekart, akikkel szintén sokat turnézott. 1935-től 1949-ig Magyarországon működött - tanított a Zeneakadémián, ő volt a Nemzeti Zenede főigazgatója, megalapította a zenei gimnáziumot. 1949-től haláláig ismét Torontóban élt. '

A külföldön sokat és sikeresen koncertező művész Magyarországon szinte ismeretlen volt. Ez nem meglepő, hiszen korábban hazájában alig lépett fel, ráadásul legnagyobb sikereit a messzi Kanadában érte el, így a budapesti koncertlátogató közönség zöme nem is hallott róla. Ugyancikkor Kresz Géza Budapesten is folytatta azt a Kanadában elkezdett gyakorlatot, amivel ott már eredményeket ért el: múzeumi hangversenyeket szervezett. Az 1920-as években a Hart House String Quartet gyakran játszott múzeumokban Torontóban, Buffalóban és New Yorkban is.1 Kresz Géza kifejezetten szerencsésnek tartotta, ha múzeumokban, könyvtárakban „kamarazene-társulatok keltik életre a zenei könyvtá- 10 11 12 13

10 Magyar Nemzeti Múzeum Központi Adattár és Digitális Képarchívum (továbbiakban MNM KAD) Főigazgatósági Iratok - kitöltetlen jelentkezési ív a múzeum barátainak egyesületébe. Szövegét 1. Függelék 1.

11 A múzeumi matinék meghívójának szövegét 1. Függelék 2.

12 Gábry György: A Nemzeti Múzeum és a zene. Bp., 1970. 44-47.; Király Péter. Múzeumi matinék 1938-1944-ben. Budapest 19. (1981) 10. sz. október 39.; Kresz, Mária-Király, Péter. The Violinist and Pianist Géza de Kresz and Norah Drewett. Their Life and Music on two Continents. Bp., 1989.

13 Kresz, M.-Király, P. i. m. 137-138.

77