Folia Historica 34. (Budapest, 2019)
I. TANULMÁNYOK - Miklós Tamás: Első világháborús hadifogolytábor Esztergom-Kenyérmezőn
hiányában a foglyok szó szerint ezrével feküdtek a puszta földön, valamint a higiéniás lehetőségek is hiányosak voltak. Az eredetileg 6000 fő befogadására tervezett tábor létszáma hamarosan megduplázódott, szeptember 8-án pedig már 203 tiszti és 21.441 legénységi állományú hadifogoly tartózkodott Kenyérmezőn. A foglyok között 300 fő súlyos és 2000 fő könnyebben sebesült is volt.11 A táborban lévő magas létszámhoz az is hozzájárult, hogy Kenyérmező nem csak hadifogolytáborként, hanem fogadótáborként is működött, tehát a fronton fogságba esetteket először ide szállították, és itt vették őket nyilvántartásba. A hadifoglyok itt estek át az orvosi vizsgálaton, ez után helyezték el őket a táborban vagy szállították tovább őket más táborokba.11 12 A Kenyérmezőn kialakult tarthatatlan helyzettel kapcsolatban a táborparancsnok aggódva írta Bécsnek: „ha meggondoljuk, hogy a beköszöntő esős időszak és a már most beállott hideg éjszakák ellen a foglyok többsége semmiféle védelemmel nem rendelkezik, azonkívül közülük nagyon sokan hasmenéstől szenvednek, így óhatatlanul szemünkbe szökik, hogy a helyzet egészségügyi szempontból, különösen ami a járványok kitörését illeti, mennyire veszélyes."13 Aggodalma nem volt alaptalan, ugyanis néhány nappal később már megjelentek az első tífusz- és vérhas-esetek. A rossz körülmények miatt Esztergom vármegye is a hadügyminisztériumhoz fordult. Úgy vélték, hogy az éhező és fagyoskodó foglyok tömegeinek ilyen mértékű koncentrálása igen veszélyes következményekkel járhat. Attól tartottak ugyanis, ha az éhező foglyok fellázadnának, akkor annak a környéken fekvő települések lakossága esne áldozatul. Ugyanígy tartottak a járványok kitörésétől és azoknak átterjedésétől a polgári lakosságra.14 A táborban uralkodó állapotok előbb-utóbb elkerülhetetlenül nyilvánosságra kerültek. Annál is inkább, mivel a főváros közelsége miatt több lap tudósítója is megfordult Kenyérmezőn. Nem véletlenül írta Faludi István a Kiiliigy-hndügy című folyóiratban megjelent cikkében, hogy az „esztergomi helyiérdekű vasútnak aligha van ma érdekesebb és látoga- tottabb állomása Kenyérmezőnél".15 A borzalmas állapotok tehát igen hamar kitudódtak, és joggal jegyezte meg kritikusan az Esztergom című hetilap: „Nem akarunk senkinek kellemetlen perceket okozni, nem vádolunk senkit, azt azonban szabad legyen megemlítenünk, hogy az illetékes hatóságok nem készültek el [sic!] a hadifoglyok elszállásolására, különösen készületlenül találta őket a beállott hidegesős idő, amikor födél nélkül még a rabságba esett vadnak is sokat kellene szenvednie."16 Szabolcsi Miksa, az Egyenlőség tudósítója pedig a következőképp számolt be a táborban látottakról: „Szabad mezőn, nagy körben léceket ütöttek a földbe; a lécek fölületét összekötötték dróttal: ezen belül van a tábor. Az orosz foglyok tábora. Vannak kisebb és vannak nagyobb körök. Némelyikben több 11 Zafková, J. i. m. 47. 12 Paksy Zoltán: Hadifogolytáborból intemálótábor. A traumák nyomán átalakuló Magyarország új intézményei. In: 1916 a fordulat éve? Tanulmányok a Nagy Háborúról. Szerk.: Egry Gábor- Kaba Eszter. Bp„ 2018.157-193.159. 13 Moritz, V.-Leidinger, H. i. m. 68. 14 Uo. 15 Faludi István: Orosz foglyok Oroszországról. Külügy-hadügy 1. (1914) 49. sz. december 1. 6-7.6. 16 Kaján: Udvariasan bánjunk az orosszal. Esztergom 19. (1914) 39. sz. szeptember 27. 3. 35
