Folia Historica 34. (Budapest, 2019)

III. MŰHELY - Kárpáti Attila István: „Tántoríthatatlan elvhűség, sziklaszilárd jellem, lovagias becsület" - Teleki László gróf küzdelmes élete és rejtélyes halála. Szerkesztette: Debreczeni-Droppán Béla. Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, 2017. 343 o.

az illusztris tudomány- és irodalompártoló felmenők megidézését követően plasztikus képet ad az Erdély-szerte neves pedagógiai gondolkodóként ismert - és a rokon Wesselényi családnak is nevelési tanácsokkal szolgáló - apa, id. Teleki László nevelési elveiről és pedagógiai tájékozottságáról, valamint arról a szellemi-pedagógiai örökségről, amely meghatározta a fiú nevelkedését. A tanulmány bevezeti az olvasót a gyömrői kastély és a pesti palota falai közé, s betekintést nyerhetünk abba a környezetbe, ahol Erőss Sándor nevelő szigorú, feddő felügyelete, valamint id. Teleki László korai halála miatt bátyja, Teleki József és édesanyja, Mészáros Johanna gyámsága alatt a gyermek Teleki László nevelkedett.

Fónagy Zoltán Teleki László reformkori közéleti tevékenységét és pályafutását, valamint politikai eszméit vette górcső alá írásában. Részletesen bemutatja azt a folyamatot, ahogy az 1837-1838. évi erdélyi országgyűlésen Fogaras vidékének ellenzéki követeként fellépő gróf az 1840-es években áthelyezi politikusi tevékenységének központját a pozsonyi diétára, és csatlakozik a magyarországi főrendi ellenzékhez, amelynek - elsősorban kemény, erős érzelmektől fűtött felszólalásainak köszönhetően - az 1840-es évek közepére egyik vezetője lesz. Szónoki tehetsége és stílusa mellett fontos szerepet játszott tekintélyének és befolyásának növekedésében az ellenzéki szervezetekben - a Védegyletben, valamint az Ellenzéki, majd Radical Körben - vállalt vezető szerepe is. A tanulmány a közéleti szerepvállalás mellett Teleki közismert párbajaival és becsületére érzékeny attitűdjével is foglalkozik, és a duellum romantikus pátoszával jellemezhető korábbi szakirodalmi értelmezések helyett a Teleki-jellemábrázolásokra alapozva szolgál új magyarázattal, miszerint a gróf amellett, hogy lelki bizonytalanságait palástolta a párbajkihívásokkal, a közéleti nézeteltérések feloldására is a párbajt használta eszközként a politikai viták és diskurzusok helyett.

Deák Ágnes tanulmányában egy speciális forrástípus felől vizsgálja Teleki László politikai tevékenységét, és arra keresi a választ, mennyire tekinthetők hiteles forrásoknak a grófról készült titkosrendőri jelentések. A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában, valamint a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchiv gyűjteményeiben őrzött iratokat a kontroliforrásokkal ütköztetve kimutatja, hogy a Bécsbe küldött jelentések - még ha elfogultságtól és megfelelési kényszertől vezérelve születtek is, továbbá alkalmanként kisebb-nagyobb félreértéseket és tévedéseket tartalmaznak - nagyjából pontosan számolnak be Teleki közéleti tevékenységéről, bár megfigyelhetők bennük a jelentések íróinak szubjektív minősítései és megjegyzései is. Noha a történészek a titkosrendőri iratok szinte teljes körét feldolgozták már az eddig megjelent Teleki-biográfiákban, vannak még olyan iratok, amelyek feltárásra várnak.

Erdődy Gábor írása Teleki László diplomáciai tevékenységét mutatja be 1848 szeptemberétől a gróf 1860. decemberi drezdai letartóztatásáig. Az olvasó megismerheti az első felelős magyar kormány követeként Párizsba küldött Teleki elé gördülő akadályokat, amelyek ellenére széles kapcsolatrendszerét fenntartva kitartóan végezte diplomáciai szolgálatát, továbbá politikai nézeteinek változását, amelynek következtében 1849 tavaszától a nemzetiségekkel való megbékélést tűzte ki elsődleges célul, és a szabadságharc leverését követően ezt a nézetet képviselte az emigrációban is. A tanulmány betekintést enged Teleki és Kossuth nézeteinek különbségeibe és vitájába is, valamint Teleki többéves háttérbe vonulása utáni ismételt szerepvállalásába az 1859 májusában megalakult Magyar Nemzeti Igazgatóság keretei között.

263