Folia Historica 34. (Budapest, 2019)

I. TANULMÁNYOK - Tomsics Emőke: Egy francia különös gyaloglása Pesten - gondolatok egy fényképről. Jelfy Gyula: Távgyalogló az Andrássy úton, 1906.

Rákosi Viktor egy személyes történetet megosztva az olvasókkal, miután gyermekeinek testmozgást ajánlott az orvos, azt írta: „Különösen szeretnek velem sétálni, mert én unom a gyaloglást és villamoson szoktam velük sétálni." Ezt, akárcsak a füstös kávéházak levegőjéhez való vonzalmat a metropoliszi lét közhelyszerű velejárójának, szinte egyik attribútumának tekintették: „Minden nagyváros népe ilyen" - állapítja meg egy a Pesti Napló szerkesztőjéhez címzett levél a fővárosiak ama szokásáról szólva, hogy nyaralni is asztal mellett szoktak. A Vasárnapi Újság 1907-ben egyenesen a pesti közönség erkölcsi átalakulásának jelét látja abban - „a »flancznak« alkonyodik" örvendezik -, hogy kevésnek bizonyul az omnibusz, mert „a budapesti úriember erkölcsi kötelességének érezte, hogy meg legyen a rendes fiakkerje, amelyen - sétál."36 Hasonlóan a - felszínes ismeretségek számára tág teret biztosító - nagyvárosi Budapest jellemző sajátosságaként tartották számon a „pumpolást", amely a fővárosi szlengben azt jelentette, hogy valaki pénzt kér kölcsön azzal az előre elhatározott szándékkal, hogy nem fogja megadni. Ezek a kisebb-nagyobb „kölcsönök" jellemzően az urizálásból eredő pénzhiány kompenzálására szolgáltak, mert, ahogy Szomaházy István megfogalmazta a pesti mentalitás számára egyik legszembetűnőbb tulajdonságát: „itt mindenki három számmal nagyobb uraságot akar, mint amekkora uraság valójában megilletné." A pumpolás, ez az egyik részről hiszékenységből, a másik részről gátlástalanságból álló kapcsolat a humoros irodalom állandó témája volt.37

A távgyaloglásról szólva A Hét és a Vasárnapi Újság is a tömeg keletkezését és működését vette górcső alá s nem a franciát, mely „megy-megy ide-oda mint a bolond óra. Ugy-e, ezen nincsen semmi különös? Vagy ha van rajta különösség, ostobaság az is. Mégis, a naiv, becsületes tömeg, hogy izgul, érdeklődik, mozog. Megáll egy ember az utón, és nézi a lótó-futó bolondot. Aztán megáll egy másik, és nézi, hogy mit néz az egyik. És megáll tiz ember és száz ember, és nézi, hogy ugyan mi van nézni való azon, hogy valaki föl- alá szaladgál. Egy-két óra múlva már talpon van az egész város. Legendák keringenek az utczán. Egy orosz herczeg fogadott egy amerikai nábobbal ezer font sterlingbe, hogy ötvenszer végigszalad az Andrássy-uton. Ha megnyeri a fogadást, még a nábob feleségét is megkapja ráadásul. Minek tóditsák, amikor maga a dolog is érdekes. És olyan jellemző a tömeg pszihológiájára." '

Jelfy Gyula képének valódi főhőse - mint az az emberek gyűrűjében küszködve haladó francia aggodalmas arcáról is leolvasható - a modem nagyvárosi utca és annak új társadalmi szereplője, a tömeg. Előbbi, funkcióját tekintve hétköznapi állapotában a nyilvánosság tere, kommunikációs csatornája: Magyar Mannheimer Gusztávnak a modern urbanisztikai elméletekben kiemelt figyelmet kapott dichotómiák egyikére, az otthon és a nyüvánosság 55 56 57 58

55 Sipulusz (Rákosi Viktor)-. „A papa összegyűjtött munkái." Budapesti Hírlap 22. (1902) 329. sz. november 30.1-2.2.

56 A hétről. Átalakulás, i. m. 377.

57 L. pl. Adalékok a pumpolás monográfiájához, különös tekintettel a becsületszóra, öngyilkossággal való fenyegetésekre és az irodalmi kávéházakra. Borsszem Jankó 45. (1912) 2334. sz. szeptember 1.8.

58 A távgyalogló. A Hét 17. (1906) 34. sz. augusztus 26.570.

23