Folia Historica 34. (Budapest, 2019)
II. KÖZLEMÉNYEK - Miklós Tamás: Első világháborús rohamsisakok az MNM Balassa Bálint Múzeumának helytörténeti gyűjteményében
az osztrák-magyar ipar nyersanyaghiánya volt az oka. A beérkező készletekből is elsősorban az olasz fronton lévő cs. és kir. 5. hadsereget szerelték fel, így bizonyos egyenlőtlenség alakult ki a csapatok rohamsisakkal való ellátását illetően. A saját gyártás beindulásával párhuzamosan azonban továbbra is folyt a német sisakok importálása. Ebből a típusból 1918 januárjáig 416.000 darabot kapott az osztrák-magyar haderő, amely a Monarchia által használt sisakoknak mintegy 40%-át tette ki. Eddig az időpontig a hazai ipar 534.013 darab német mintájú és összesen 139.968 darab „Berndorfer" sisakot állított elő. 1918 februárjától már nincsenek megbízható adatok a rohamsisakok mennyiségével kapcsolatban, azonban elfogadhatjuk azt a becslést, miszerint 1917 januárja és 1918 októbere között kb. 2,5-3,5 millió katonát tudtak ellátni rohamsisakkal (a hátországi csapatokat figyelmen kívül hagyva). A Hadseregfőparancsnokság 1918 októberében további 500.000 darab sisakot rendelt, de ezek leszállítására a bekövetkezett fegyverszünet következtében már nem kerülhetett sor.1 Rohamsisakok az MNM Balassa Bálint Múzeumának helytörténeti gyűjteményében Az osztrák-magyar haderő által használt rohamsisakok H.62.179.1. Német M 1916 rohamsisak. Festése tábori szürke (Feldgrau). A Monarchiának átadott rohamsisakokat nem festették át az osztrák tábori barna színre, így jelen esetben nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy a múzeum gyűjteményében található sisakot az osztrák-magyar, vagy pedig a német haderő használta. (1. kép) A bélés felépítése: belül egy vastag barna bőrkarika fut körbe, amelyet három ponton szegecsek rögzítenek a sisaktesthez. A bőrkarikán három bőr bélésrész (fül) található, amelyek felül zsinórral fűzhetők össze. A bélésrészek belső oldalaiba vászontokokat varrtak, amelyekbe béléspárnákat helyeztek. A német Pickelhaube mintájára készült bőr állszíjat a fülvérteken, a perem közelében felszegecselt kampókba akasztották. Ezzel szemben az osztrák-magyar hadseregben vászon állszíjakat használtak, amelyeket tüskés-, szorító- vagy tolócsattal lehetett a megfelelő méretre beállítani. A múzeumi példány állszíjának mindkét fém akasztója megmaradt, azonban a bőr állszíjnak csak egy része van meg. (Jelen esetben a bőr állszíj nem jelent egyértelmű bizonyítékot arra vonatkozólag, hogy a sisakot az osztrák-magyar, vagy a német hadsereg használta-e korábban.) A sisakharang belső felében, a fülvérten gyártó-, és méretbeütő található: T.J.66. (gyártó: C. Thiel & Soehne, Lübeck; méret: 66. Ez a gyár 66-os és 68-as méretben készített sisakokat.) H.62.180.1. Stahlhelm nach inländischem Muster. Osztrák-magyar „Berndorfer" típusú rohamsisak. A sisak egyik fő jellegzetessége, hogy hiányoznak róla a német sisakokra jellemző, kétoldalt kiálló szellőzőcsapok, a jellegzetes „szarvak". A „Berndorfer" sisakoknál a szellőzőcsapok és az őket takaró tárcsa a sisak tetején került elhelyezésre. A típus másik fő jellegzetessége, hogy a tarkóvédőrész, a német típusú sisakokkal ellentétben nem íves, hanem egyenes vonalban emelkedett az ellenző részig. (2. kép) A „Berndorfer" rohamsisakok a szakirodalom szerint két változatban készültek, azonban arra Baczoni 17 17 Rest, S.-Ortner, M. C.-Ilming, T. i. m. 140. 218
