Folia Historica 34. (Budapest, 2019)
I. TANULMÁNYOK - Tomsics Emőke: Egy francia különös gyaloglása Pesten - gondolatok egy fényképről. Jelfy Gyula: Távgyalogló az Andrássy úton, 1906.
rint viszont a francia ellenkezett, ám visszavonták az engedélyét, mert nem gondolták, hogy a publikum el fogja torlaszolni az utat/ A kapitányságon aztán kiderült, nem volt fogadás, a „kilométerevő", ahogy az a világjáró kalandorok között szokás volt, azzal tartotta fenn magát, hogy útja során egy-egy nagyvárosban ilyen „aszfalt-gyaloglásokat" rendezett, hogy reklámot csináljon magának, s így saját magát ábrázoló képes levelezőlapjainak. A tömeg még sokáig nem akarta tudomásul venni, hogy vége szakadt a mókának, várták, hogy a távgyalogló újra felbukkanjon. Buer úr még aznap este visszatért Nádor Szállóbeli szállására, s másnap „a pestiek százával kapkodták az anzikszjait, ki öt krajczárjával, ki két sőt három hatosért. Ilyen egy igazi pesti szenzáczió" - állapította meg a Tolnai Világlapja' „...érdekes az, amit föltár hatásában..." Feltehetőleg a nézőkben nem nagyon merült fel a gondolat, hogy a sportos gallus reklám- tevékenységet is folytat saját képmásának kelendősége érdekében, legalábbis a tömegből idézett beszélgetések között nem találni erre való utalást. Bár több évtizedre visszatekintő hagyománya volt a „kétlábon járó" hirdetésnek, melyek már az 1860-as években például spontánnak tűnő beszélgetésekkel hívták fel az omnibuszon utazók figyelmét egy-egy kereskedő árujának nagyszerűségére, vagy a kirakat előtt állva hangosan csodálták a fényképész munkáit, s két év múlva, 1908-ban megjelenik már a reklám leginkább nagyvárosi formája, az első fényreklám is,27 28 29 30 amely a Nyugati tér egyik házának tetejéről hirdette Brázay sósborszeszét. Ekkortájt a budapestiek a reklámot leginkább a lapokból, a kerek hirdetőoszlopokon és hirdetőtáblákon megjelenő plakátokból s a cédulaosztogatók révén ismerték, s vélekedtek róla vérmérsékletük szerint pozitívan - lelkesen a nagyvárosi fejlődéssel együtt járó jelenségnek ítélve -, vagy felháborodtak rajta, mint a mindent elárasztó üzleties harsányság bizonyítékán. A francia tehát részben megvalósította a jó reklám alapfeltételeit: felkeltette a figyelmet és meglepő volt. Hogy mit reklámozott, azonban csak másnap derült ki. A szenzáció napján a budapestiek még nem gondoltak másra, pusztán arra, hogy szokatlan, ám izgalmas és látványos mutatvánnyal és talán fogadással állnak szemben, melynek eredményeként a szóbeszéd szerint tekintélyes summa üti a keskeny arcú francia markát, s jó lehetőséget találtak arra is, hogy maguk is hódoljanak kedves „sportjuknak": a fogadásnak. A játékszenvedély, s főleg annak fogadásban megnyilvánuló formája, elsősorban a lóverseny, szinte naponta visszaköszönő téma volt a lapokban. A monoton munkába belefásuló, izgalomra és gyors meggazdagodásra vágyó budapestiek körében óriási népszerűségre 27 Napihirek. Az Andrássy-ut szenzációja, i. m. 8. 28 A francia képeslap-kiadók jegyzékében sem Buer, sem Bues, sem Beuess név sem szerepel. Szinte bizonyos, hogy a francia nem képeslap-kiadó volt, s valóban saját - feltehetőleg a Jelfy felvételén is látható sportöltözetben készített - fényképét árusította a korban igen népszerű képes levelezőlap formátumban. https://fr.wikipedia.org/wiki/%C3%89diteurs_fran%C3%A7ais_ de_cartes_postales (2018. február 8.) 29 Az Andrássy út szenzációja, i. m. 1562. 30 Reklám a magasságban. Tolnai Világlapja 8. (1908) 49. sz. november 29.1893. 17
