Folia Historica 34. (Budapest, 2019)
I. TANULMÁNYOK - Tomsics Emőke: Egy francia különös gyaloglása Pesten - gondolatok egy fényképről. Jelfy Gyula: Távgyalogló az Andrássy úton, 1906.
sed valamely véletlenül eléd bukkanó ismerősödben a gyanút, hogy titkos athléta vagy, ki lábizmai megedzése céljából barangol szerteszét a városban. Mosolyogtok egymásra, mint a régi Róma jezsuitái, - bocsánat! augurjai, - mert hisz te is egy magát trainirozó athletát vélsz fölfedezni ismerősödben, a ki csak azért gázolja a sugárút Saharáját vagy a külvárosi távol utcák pogány kövezetét, hogy a klub által rendezendő májusi versenyen a győzelem biztató reményével keblében küzdjön a versenyfutás dijáért. A kölcsönös félreértés megbocsátható. Az athletikai klub oly gyorsan hódított magának tért és tagokat, hogy minden ötödik éptagú emberben egy-egy nagyreményű athletát vélsz látni, ki a modem olympusi játékokban való részvételre készül."*’ A versenyt, melyre a Borostyám meghatározásával az „anglománia e nemének" hódoló budapestiek edzettek, 1875 júliusában rendezte a Magyar Athlétikai Club a fővárosból Balatonfüredre. Ez volt az első, nagy szenzációt jelentő, óriási érdeklődést kiváltó gyaloglóverseny, s ekkor született maga a „távgyaloglás" kifejezés is.' Ettől kezdve az atlétikai klubok rendezésében már rendszeresen lehetett találkozni ezzel a sporttal, s az 1906-os nem hivatalos, pánhellén athéni olimpián 3000 méteres gyaloglásban magyar sportoló, a szabadkai Sztantics György hozta el az aranyérmet. A Ferencvárosi Torna Club épp a kép megjelenését következő vasárnapon, augusztus 26-án tartotta távgyalogló versenyét/ A futó öltözete sem hagy kívánnivalót maga után, pontosan megfelel a célnak, olyan, amilyennek a Vasárnapi Újság már 1883-ban lefestette az e sportot űzők számára legmegfelelőbb ruházatot: „Könnyű, testhez álló selyemöltözet e czélra a legelőnyösebb. Czipői szintén a lehetőségig könnyűek s gurrtmi- vagy kaucsukból készitvék, a szabadabb és ruganyosabb mozgás okáért, sark nélkül."6 7 8 9 10 Mangold Béla Kolos egy 1901-es, angol sportdivatot ismertető írásában a távgyalogláshoz bő felsőt, gombok helyett csattal záródó övét, térd alatt gombos knicker-nadrágot és gumitalpú cipőt ajánl. Kétségtelen, hogy az öltözet a divatos, halszálkás angol szövetből elegánsabb lett volna, de fő elveiben és vonalában a francia távgyalogló ruhája megfelelt a szokásosnak. Maga a sport és a sportoló megjelenése tehát önmagában nem indokolja a szenzációt. 6 Borosti/áni Nándor: Föl s alá az utcán. (Fővárosi tárca.). Fővárosi Lapok 12. (1875) 89. sz. április 20.396. 7 Athletika a vidéken. Vadász- és Verseny-lap 19. (1875) 28. sz. július 14. 191. A verseny újdonságát, az esemény sportjellegét kikezdő két botrány is mutatja. Az egyiket a „vándorjogász" okozta, „ki a mint ígérte, bár díjra nem aspirálva, meg is jelent és pedig igen eredeti rikitó Costumeban: bő ing, százránczu gatya, nemzeti szalaggal szegve. Magas túri süveg arany suj- tással, sarkantyus csizma, hátán egy óriás bomyuval, balról kivarott kulacs, s a jobb kézben magasra emelt pántlikás fokos." A másik az eredetileg harmadik díjat nyert versenyzőnek volt köszönhető, akiről kiderült, a táv egy részét szekéren tette meg. Érdekesség, hogy ezt a szekeresnek mutatott fénykép segítségével sikerült bizonyítani. (Táv-gyalogolás B.-Füredre. Vadász- és Verseny-lap 19. (1875) 30. sz. július 28. 202.; Fővárosi hírek. Az athletikai club... Fővárosi Lapok 12. (1875) 183. sz. augusztus 12. 822.) Szarvas Gábor a távíró és más hasonló előtaggal képzett szavak között a balatonfüredi gyaloglóversenynek köszönhetően létrejött „távgyaloglás" szót is kárhoztatja. (Szarvas Gábor: Telephon. Magyar Nyelvőr 6. (1877) 12. füzet december 15. 555-557.556.) 8 Napi hírek. Távgyalogló-verseny. Pesti Napló 57. (1906) 234. sz. augusztus 27.5. 9 A távgyaloglás. Vasárnapi Újság 30. (1883) 15. sz. április 15. 242-243.243. 10 Mangold Béla Kolos: Angol férfidivat. Nyár. Pesti Napló 52. (1901) 170. sz. június 23. 9-10.10. 12
