Folia Historica 34. (Budapest, 2019)

II. KÖZLEMÉNYEK - T. Orgona Angelika: Ismeretlen ismerős. A Magyar Nemzeti Múzeum ónkannája 1524-ből

dudán, dobon játszó zsoldosok, kártyázó iszákos alakja is feltűnik. A fedélen egy angyal mondatszalagon az 1511-es évszámot tartja. A Schongauer metszetei nyomán vésett képeket feltehetően a mester fia, Urban Grófé készítette. "

A hirschbergi (Jelenia Gora) takácsok kannája 1506-ból még a korai, poligonális típust képviseli. A kannatesten uralkodó megfeszített Megváltó alakja fölé tárcsapajzsot erősítettek, melyen a takács céhcímer látható. Készítője helyi mester, Mathias Halbritter volt, aki harangöntőként is működött. 3 A laubani (Lubán) patkolókovács céhkanna ko- nikus köpenyével viszont már az újabb stílus képviselője. Az 1520-ra datálható edény gyűrűkkel tagolódik három zónára, a középsőben a későgótikus árkádsor alatt álló szentek ruházata reneszánsz.34 Az 1523. évszámot viselő, vaskos löwenbergi takács- legény-kanna a típus egyik utolsó képviselője. Különlegessége, hogy Michael Grüne takácsmestert is ábrázolták rajta.

A Magyar Nemzeti Múzeum 1524-re datálható kannája zárja a sort a szentalakos edénytípus utolsó képviselőjeként. A kanna fülén háromszor láthatjuk beütve a neissei városjegyet, és kétszer egy ismeretlen mester bélyegét, egy koronás V betűt. Alatta elmosódottan egy nagyobb, kerek bélyeg is felfedezhető, amely a fedél csuklóján is megismétlődik. Neisse városában a legkorábbról ismert ónműves mester Mathis Sidenhar volt, aki 1462-ben Boroszlóban kapott polgárjogot. 1470 előtt átköltözött Neissébe. Két harangon maradt fönn a neve. 6 Az első jeggyel is ismert kannagyártó Hans Felsman a 16. század második feléből. A városban a 18. század végéig négy-öt ónműves mester tevékenykedett egyidejűleg. Az ónműves céhnek két pecsétnyomója maradt fönn, az első a szíjgyártókkal, tűkészítőkkel és rézművesekkel egyesült céhre utal, a második, 1726. évi pedig a már önállósult ónműves céhé. Az ónedényeket a porcelán és keménycserép szorította ki fokozatosan a mindennapi használatból, azonban még a 19. században is működtek ónművesek, akik ekkor már főként céhedényeket gyártottak. A nysai múzeum 123 darabos ónedény-gyűjteményét - kézműves technikájuk alapján - helyi kézművesek munkáiként azonosítottak.

A Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött kanna teljes magassága 542 mm, belmagassága 414 mm. Talpátmérője 200, fedélátmérője 196 mm, tehát enyhén szűkülő, hengeres formájú a kannatest. Űrtartalma 14,33 liter, amely korabeli mértékkel számolva mintegy 10 ejtelesnek felel meg (1 ejtel = 1,41 liter.) Súlya 10,2 kg. A kannatest alsó részén utólagosan beforrasztott 32 33 34 35 36 37

32 Muzeum narodowe, Varsó (Warschau); Haedeke, Hanns-Ulrich: Zinn. Zentren der Zinngießerkunst von der Antike bis zum Jugendstil. Leipzig, é. n. 79.

33 Kestner-Museum, Hannover; Hintze, Erwin: Eine schlesische Zinnkanne vom Jahre 1506 in der Sammlung Oppler in Hannover. Der Cicerone. Halbmonatsschrift für die Interessen des Kunstforschers & Sammlers 2. (1910) 9. Heft 303-306.

34 Museum des Kunsthandwerks, Lipcse; Hanisch, Anneliese: Zinn aus der Sammlung des Museums. Museum des Kunsthandwerks Leipzig. Grassimuseum. Leipzig, 1972. No. 5.

35 Muzeum narodowe, Boroszló (Wrodaw); Nadolski, D. i. m. 117. kép; Hintze, E. Formengeschichte i. m. 48., VII. tábla

36 Hintze, E. Schlesische Zinngiesserwerkstätten i. m. 172.

37 Matyi, Renata: Wyroby konwisarswa nyskiego w zbiorach Muzeum w Nysie. Opolski Rocznik Muzealny 7. (1982) 159-199.

119