Folia Historica 33. (Budapest, 2018)

I. TANULMÁNYOK - Debreczeni-Droppán Béla: Ferenczy István és a Magyar Nemzeti Múzeum

Ft-ot kapott munkájáért. A szoboralakok megvoltak, a szarkofág-részhez a szerencsétlenül járt Mátyás-emlékmű szintén a múzeumban heverő kőanyagát, trachitját kapta meg Pulszkytól, a lábazat pedig váci homokkőből készülhetett el. 4 A munkálatok 1875 nyarán folytak, a szobor alapját júniusban tették le " és magát az emlékművet augusztus folyamán állították fel teljes egészében. Az elkészült alkotás azonban lényeges pontokon különbözött Ferenczy eredeti tervétől. A legszembetűnőbb különbség az volt, hogy az emlékmű mellékalakja nem közvetlenül a szarkofágon, az oszlopra komponálva térdelt, közvetlenül Kisfaludy büsztje alatt, hanem a négyzetes formára módosított szarkofág szintjén, tehát lényegesen lejjebb. Ezzel teljesen felborultak, megszűntek az eredeti arányok. Bár a szobor régóta várt felállítása nagy sajtóvisszhangot enyhén szólva nem kapott,145 146 147 148 azért mégis volt egy olyan napilap, amely beszámolt az eseményről és megörökítette számunkra annak pillanatát, illetve napját. A Fővárosi Lapok 1875. augusztus 29-i számában közölt rövid tudósítást, melyet emiatt érdemes is teljes egészében idézni: „Kisfaludy Károly mellszobrát, - Ferenczy művét - tegnap állították föl a muzeumkert hátsó részében. A márvány mellszobor nem nagy s oly magasan áll a talap kerek oszlopán, hogy eszünkbe jut az utazó József császár, ki egy kis patak hosszú kő-hidján azt a megjegyzést tette: vagy a vízből, vagy a hidból kevesebb! A sütő napfényben a mellszobor művészi értékét nem vehettük ki. Lehet, hogy taktikából tették oly magasra. Az emléket különben egy röpülő angyal-alak is díszíti, redős lepellel, egyik kezében lanttal. Ezt ép akkor húzták föl az állványon, midőn mi az emléket megtekintettük. A felállítás költségét, ha jól tudjuk, a Kisfaludy-Társaság viseli." 144 A felállítás napja tehát augusztus 28-a volt, bár az alsó, építészeti részt nyilván már korábban elhelyezték valamikor az alapozási munkálatok júniusi elvégzése után. A felállítás műszakilag megtörtént, de az ünnepélyes átadásra ekkor még nem került sor. Nagy kérdés, hogy egyáltalán sor került-e rá. Az biztos, hogy tervezték, hiszen Toldy Ferencnek szívügye volt a szobor felállítása, és az Akadémia Kézirattárában fenn is maradt a leleplezési ünnepség programja. Eszerint az ünnepséget november 16-17-én tervezték megtartani. Az első nap este a Nemzeti Színházban lett volna egy műsor, majd másnap az ünnepség a Nemzeti Múzeum dísztermében elnöki beszéd145 Hoffmann E. i. m. 159. Hoffmann Edith azt írja, hogy a pozsonyi gránitoszlop is már nagyolva várta a végső kőfaragómunkát, ami valószínűleg csak egy következtetés volt a részéről, mert Fáy András Ferenczyről tartott akadémiai emlékbeszédében, 1860-ban a következőt jegyezte meg a Kisfaludy emlékkel kapcsolatosan: „Ehhez mint tudom, egy jeles gránit hengertalapot is készíttetett, mely azonban Ferenczynek elköltözése után más czélra fordíttatott." L. Fáy A. i. m. 68.

146 Kisfaludy-Társaság. Budapesti Közlöny 9. (1875) 125. sz. június 4.3666.

147 A Magyarország és a Nagyvilág (1.50. jegyzetet) és a Vasárnapi Újság 22. (1875) 40. sz. október 3. 627. Rajz: 628.) c. hetilapokban jelent meg hetekkel később írás és rajz a Kisfaludy-szoborról, de ezek az írások nem szóltak a felállítás körülményeiről.

148 Fővárosi Lapok 12. (1875) 197. sz. augusztus 29. 881., Vö. Kővári József: Ötven év a Kisfaludy- Társaság történetéből (1849-1899). Szombathely, 1934. 23. A felállítás költségét úgy tűnik, hogy valóban a Társaság állhatta, hiszen Greguss Ágost 1876. február 6-án tett titkári jelentéséből is ezt olvashatjuk ki: a Társaság „negyvenéves kényszerű hevertetés után, fölállittatta, a muzeum kertjében, Kisfaludy Károly mellszobrát Ferenczytól". L. Greguss Ágost titkári jelentése. A Kisfaludy-Társaság Évlapjai Új. f. 11. (1875-1876) 9-15.11.

64