Folia Historica 33. (Budapest, 2018)
I. TANULMÁNYOK - Debreczeni-Droppán Béla: Ferenczy István és a Magyar Nemzeti Múzeum
Tulajdonképpen az új helyszín kiválasztásával - bár az lehetett célja és gondolata (a pénzügyi megfontolás mellett), mint Debreczeni Bárány Ágostonnak - Ferenczy és a Kisfaludy Társaság olyan döntést hozott, amely az emlékállítás lendületes ügyét egy, majd több évtizedre megakasztotta. Ennek az elsődleges oka ugyan a múzeumpalota felépítésének hosszú folyamata volt, de közben a kezdeményező társaság átalakulása, új céljai sem kedveztek neki. Az emléktársaság ugyanis 1836. november 12-i ülésén átalakult jutalmazó irodalmi társasággá és ekkortól nevezték hivatalosan Kisfaludy Társaságnak (kezdetben kötőjellel). Az új célkitűzést az új alapszabály preambulumában a következőképpen fogalmazták meg: „A Kisfaludy Károly emléke felállítására s munkái kiadására összeállt társaság, mind a két rendbeli céljának megfelelvén; úgy hitte, hogy a fenmaradt pénzalapot sem első céljaival egyezőbb, sem közhasznúbb módon nem alkalmazhatja, mint, ha annak évenkénti kamataiból jutalmakat alkot, mellyekkel kivált a fiatalabb írókat a széptudományi és költészeti pálya gondosabb megfutására ösztönzi, s eképpen a literaturát új jeles művekkel gazdagítja." Ez azt jelentette tehát, hogy a társaság a maga részéről befejezettnek nyilvánította az emlékállítás ügyét azzal, hogy a múzeum gondjaira bízta annak tényleges megtételét, viszont ezzel együtt mégsem tudta lezárni - ma úgy fogalmaznánk - a projektet, mert Ferenczy Istvánnak (aki addig munkájáért 3450 Ft-ot kapott) még fizetnie kellett további 750 Ft-ot. Ezt a fent említett időpontban, az alakuló ülésen rögzítették is, és így számolták ki, hogy céljaikra maradt 1790 Ft 37 kr, amelynek kamataiból kívánták a jutalomdíjakat fedezni. A következő évtizedben nem sok szó esett a Kisfaludy-emlék ügyéről. Egyedül Tol- dy lehetett a „tűz ébren tartója", erre utal például az, hogy 1842-ben az emlékműről metszetet rendelt a híres bécsi grafikusnál, Fiöfel Balázsnál. Gaal György Kisfaludy Károly műveinek német fordítója az alkotás rajzát látva elismerően írt róla.121 122 123 A következő adatunk ebből az évtizedből egy színházi ünnepséghez köthető, melyet 1844. február 6-án tartottak a Nemzeti Színházban Kisfaludy Károlyra születésnapján emlékezve. A vegyes színpadi előadás végén Hunyadi László hattyúdalát adták elő, mely alatt a Kisfaludy-emlék ábrája látszott a háttérben. Ebben a „holt évtizedben" is kapott Ferenczy pénzt a Kisfaludy-szoborért, általában 24 Ft-ot évente (talán a szobrok őrzéséért vagy az utolsó ráta kifizetésének késedelmi díjaként), mígnem 1844. október 13-án 440 Ft-ot utalt a Kisfaludy Társaság e célból neki.124 Ferenczy szobrai ügyében 1845. február 12-én személyesen járt József nádornál. Többek közt a Kisfaludy- és Kölcsey-szobrok elhelyezését is szóba hozta azzal, hogy készen állnak és a Múzeum körüli parkban helyezné el őket. A nádor erre - Ferenczy elbeszélése szerint - a következőképpen reflektált: „Az udvar még nincs planírozva." Mire Ferenczy ezt válaszolta: „Semmi, csak a pont mutatódjon ki, én oda teszem az emléket 121 Uo. 122 Hoffmann E. i. m. 156. 123 Honderű 2. (1844) 7. sz. február 17. 235. 124 MTA KIK Kézirattár, Tört 2-r. 13/b. 10. sz. A kifizetési jegyzékben a következők szerepelnek 1837-től: 1837. október 30.100 Ft, 1838. január 31. 30 Ft, 1838. február 20. 24 Ft, 1839. febmár 12. 24 Ft, 1840. febmár 13. 24 Ft, 1841. febmár 13. 24 Ft, 1842. április 1. 24 Ft, 1843. május 15. 24 Ft., 1844. október 13. 440 Ft. A Korábbi kifizetéseket 1. a 89. jegyzetben. 59
