Folia Historica 33. (Budapest, 2018)
I. TANULMÁNYOK - Debreczeni-Droppán Béla: Ferenczy István és a Magyar Nemzeti Múzeum
fásáról levelez a két Ferenczy. A szobrász először november 4-én írt öccsének az oszlop méretezésével és kiképzésével kapcsolatosan. Ebben a levélben jelezte, hogy 8 láb (= 2 m 64 cm) magas és 18 zoll (hüvelyk) (= 47 cm) vastag, sudár oszlopot szeretne. Egy oldallal később, a levél sorainak befejezése után rajzolt vázlatokon azonban már más méretezés szerepel, egy tömzsibb oszloppal, ami 1 öl 2 hüvelyk (= 1,95 m) magas és 3 láb széles (~ 1 m), a talapzathoz, a szarkofághoz kapcsolódó részén pedig még 3 hüvelykkel szélesebb. Sajnos Ferenczy József november 11-i válaszlevelét nem ismerjük (pedig abban is szó esik az oszlopról), csak Ferenczy István reflektálását, amelyben azt javasolja öccsének, hogy az oszlopot, ha leesett a hó, szállítsák szánkón, pontosabban egy olyan csoroszlyán, amelyen, - mint írja „a boroshordót a szekérre fel és le szokták rakni".’ 3 Az oszlop kőanyaga nem tudni, hogy ekkor vagy később érkezett meg, de a női mellékalakhoz szükséges kő, mint már említettük, késve érkezett meg 1835 márciusában. Ezzel kapcsolatosan 1835. március 8-án kelt levelében a következőket írta: „A Kisfaludi Emlékre való nagy Figúrához való kö meg érkezet és munkába van. a' kö igen egesseges és elegendő nagy." 4 Ebből is valószínűsíthető, hogy ekkorra már megvolt az emlékmű mellékalakjának gipszmintája is, a következő év nyarára pedig készen állhatott az is kifaragva. Ekkor összességében azt írták az emlékműről, hogy „az utolsó kezet várja".112 113 114 115 116 Hogy ez mit jelentett, nem tudhatjuk teljesen pontosan. Mindenesetre a József nádorhoz intézett alábbi, 1836. évi felterjesztésből, amelyben az is szerepel, hogy „már csak a mellékrészek" hiányoznak, nagy valószínűséggel feltételezhető, hogy ez az emlékmű alsó, talapzati része, elsősorban a szarkofág lehetett, amely végül sohasem készült el. Nagyrészt tehát készen volt a mű, amikor Ferenczy javaslatára megváltozott a helyszín. Schedel (Toldy) Ferencnek 1836. június 26-án írt levelében ezekkel a szavakkal vezette elő javaslatát: „E napokba a' Museum előtt lévén el menetelem láttam hogy az csak hamar épülendő Museumhoz köveket hordottak: arra a' gondolatra jöttem, hogy ha mar ezen Épület olly jó rendbe jön melly kellemetes lehetne az Kisfaludy Károlynak szánt emléket ezen Müseum kertyebe fel állítani mellyre nezve kérem Barátom Uramat hogy ha nem sajnálna a' boldogult Kisfaludinknak Barátit, és tiszteletére fel állítandó Emlékre Ügyelőit öszve szólítani es az ebbeli óhajtásomat nekik mint minnyajan eggyenkent velem jót gondolo Uraknak ki nyilatkoztatni. En azt gondolom hogy ezen lépése a Társaságnak nagyon czel eranyos lehetne és mind a' hely méltóságával mind a hely csendességével es kerti Caracterevel meg eggyez: de mindenek felett magam részere a' fel állításnak igen csendes igen nyugalmas és kevesebb költségbe kerülő lehetne."1” A javaslatot a Kisfaludy Társaság elfogadta és hamarosan felterjesztette József nádorhoz, mint a Magyar Nemzeti Múzeum Pártfogójához a következő megfogalmazással: „mél- tóztatnék ezen szoborműt, mint némileg nemzetit, a' magyar nemzeti muzeum' részére 112 MNG Adattár, Ferenczy István hagyatéka 607/1920. 113 Uo. 608/1920.; Vö.: Ferenczy István levelei i. m. 270-273. 270-271. Ferenczy István Ferenczy Józsefnek. Buda, 1834. november 19. 114 MNG Adattár, Ferenczy István hagyatéka 610/1920. 115 L. a 104. jegyzetet 116 MTA KIK Kézirattár, Tört. 2-r. 13. Ferenczy István levele Toldy Ferenchez. Buda, 1836. június 26. Vö. Ferenczy István levelei i. m. 282-283. 57
