Folia Historica 33. (Budapest, 2018)

I. TANULMÁNYOK - Debreczeni-Droppán Béla: Ferenczy István és a Magyar Nemzeti Múzeum

Az említett társaság megalakulása után nem sokkal, 1831. január 25-én fogalmazott meg felhívást országos gyűjtést kezdeményezve. A felhívás többek közt a Felső Magyar Országi Minerva című lapban jelent meg egy Toldy (Schedel) Ferenc által írt életrajz után. Az itt közölt biográfiában is van egy olyan adalék, amely kapcsolódik a Kisfaludy-emlék állításának kérdésköréhez. Toldy megjegyzi, hogy Kisfaludy halála után barátjának arcképét gipszmásolatban levetette, mint fogalmaz: „s így az arczot megmenté a' feledségtől, ha úgy nem is, miilyen az ép napjaiban vala." Majd következik az a mondat, ami miatt még fontos ez a forráshely: „De festő és szobrász ígérik, hogy a' gipszkép' segedelmével hasonló képét fogják adni."” A felhívásban aztán nem kis pátosszal már szerepel maga a cél is: „Hazánk' földe márványt fog adni, hazánk' első szobrásza abba életet! 's hála az égnek, hogy nem vagyunk kénytelenek azokat külföldtől vennünk: egyedül Tőletek függ tehát, hogy a' hazafiúi és nemzeti műv felálljon!" A Kisfaludy-emlékmű elkészítésére tehát 1831 januárjában már megvolt a kiválasztott művész Ferenczy István személyében, akit nevesítettek ezen adománygyűjtésre buzdító írásban. Ebben azt kérték, hogy a gyűjtőíveket és az adományokat Károlyi György gróf titkárához, Bártfay Lászlóhoz küldjék el. Ezen kívül megígérték, hogy az adományozók neveit félévente közzé teszik az újságokban, továbbá, hogy a szoborterv rajzát az Aurora 1832. évi kötetében megjelentetik. Megjegyzendő, hogy még a „Felszólítás" kiadása előtt emlékállítás céljából gyűjtés indult Aradon és 200 Ft-ot küldtek is e célra.”” Ez még valószínűleg 1830 decemberében megtörténhetett, mert december 7-én Török Gábor Arad vármegyei főszolgabíró (későbbi országgyűlési követ és aradi polgármester) barátjához, Vörösmarty Mihályhoz intézett levelében már jelezte, hogy Kisfaludy márványszobrára már a megyéjében 80 Ft-ot összegyűjtött és a további ajánlásokkal együtt hamarosan elküldi neki. E levélben tehát szerepelt már leírva a Kisfaludy-emlékszobor terve és annak javaslata, hogy ez országos gyűjtésből valósuljon meg. Török, illetve az aradiak úgy gondolták, hogy a szobrot a Magyar Nemzeti Múzeumban kellene felállítani.” Ezzel egyidőben Pesten Kisfaludy barátai már tanácskoztak, sőt a szoborállítás gondolata szinte rögtön megszülethetett bennük, mert a későbbi ügyintézés motorjaként működő Toldy már Kisfaludy halála után öt nappal (november 26-án) a következőt írta Kazin- czynak: „Én Károlyunkat Bécsben fogom metszetni, itt pedig büsztjét fogja Ferenczy elkészíteni." 1 (12. kép)

A döntés a tízfős társaságban tehát az első napokban megszülethetett: Kisfaludy munkáinak megjelentetése mellett egy emlékművet is fel kell állítani, mégpedig Ferenczy István megbízásával. A megbízott mester nem várt a szerződésre, hanem a szóbeli felkérés után azonnal hozzáláthatott a munkához, mert az 1833 végén megkötött első szer- 87 88 89 90 91

87 Toldy Ferenc: Kisfaludy Károly. Felső Magyar Országi Minerva 7. (1831) 26. sz. 225-229. 228-229. Egy kiadási jegyzékből tudjuk, hogy Kisfaludy arcának gipszmásolatát Dunaiszky Lőrinc (1784-1833) szobrászművésszel készíttették el 6 Ft-ért (MTA KIK Kézirattár, Tört. 2-r. 13/b. 8. sz.).

88 Felszólítás a Magyar Nemzethez! Felső Magyar Országi Minerva 7. (1831) 26. sz. 230-233. 232.

89 MTA KIK Kézirattár, K 2/15. Török Gábor Vörösmarty Mihályhoz. Arad, 1830. dec. 7.

90 Felszólítás a Magyar Nemzethez i. m.

91 Kéky Lajos-. A százéves Kisfaludy-Társaság. Bp., 1936. 24.

49