Folia Historica 33. (Budapest, 2018)

I. TANULMÁNYOK - Debreczeni-Droppán Béla: Ferenczy István és a Magyar Nemzeti Múzeum

munkálkodásra való segedelmet?!"47 48 49 50 A múzeumi állás ügye tehát meghiúsult, és nem került többé az országgyűlés elé. 1844-ben pedig Ferenczy is Pozsonyba utazott, hogy ott lobbizzon, elsősorban a Mátyás-emlékmű ügyében. Tárgyalt például több képviselővel (Klauzál, Beöthy, Szentkirályi, Ráday, Török, Szemere), akiktől kérte is, hogy ha az országgyűlésen napirendre kerül a sorsa, akkor támogassák ügyét. Nem került a képviselők elé, de nem is lett volna túl sok értelme, hiszen alapvetően a főrendek között kellett volna Ferenczynek pártfogókat találnia ügyéhez, de ezt vagy nem próbálta meg vagy nem sikerült neki. (9. kép) Az is célravezetőbb lett volna, ha múzeumi állása ügyében egyenesen a Magyar Nemzeti Múzeum „Pártfogó"-jához, József nádorhoz fordul, ugyanis minden esetben ő hagyta jóvá a kinevezéseket, hozzá terjesztette fel a múzeumigazgató a megürült állásra jelentkezőket. Ki tudja, ha barátai 1839-1840-ben nem az országgyűlés elé, hanem a nádorhoz terjesztik fel múzeumi foglalkoztatásának ügyét nem értek volna-e el eredményt? - Nem tudhatjuk, minthogy azt sem, hogy maga Ferenczy nem fordult-e ezzel a kéréssel József nádorhoz mondjuk akkor, amikor 1844- ben, Pozsonyban fogadta őt. Ferenczy öccsének 1844. szeptember 6-án kelt leveléből arra következtethetünk, hogy nem, mert ekkor csak a Mátyás-szobor ügyének előmozdításáról beszéltek.Ami biztató lehetett ekkor számára, hogy Pest vármegye közgyűlése többször is tárgyalt a múzeum épülő palotájának díszítéséről, illetve arról, hogy ha erre nem lenne elég költség, akkor legalább gipszmásolatokkal lássák el az épületet. Ehhez pedig szükséges egy szakember, aki megvásárolja, felállítja és gondját viseli a szobroknak. Ez lett volna Ferenczy, de végül ebben a reményében is csalódnia kellett, mert - mint fentebb említettük - erre 1848 előtt már nem került sor.

A Ferenczy támogatására létrejött társaság másik célkitűzése egy FFunyadi Mátyásnak méltó emléket állító szobor felállítása volt; tulajdonképpen 1839 októberében ezért alakult forma szerint is társasággá, melynek ideiglenes elnökévé Simoncsics Jánost pesti vicealispánt, pénztámokává Fáy Andrást, jegyzőjévé Nyáry Pált választották. A társaság gyűjtést indított, Ferenczy pedig elkezdte monumentális műve megtervezését. Öcs- csének szóló, fentebb már idézett 1839. decemberi levelében erről a következőképpen írt: „...addig nem lehet plánumot adni, míg nem tudja az ember, hogy mi jön bé, de más oldalról az is igaz, hogy ars longa, vita brevis [A munka végtelen, az élet rövid.]. Ezen munka vagy hat esztendeig tarthat, a József császárén Bécsbe tizenegy esztendeig, a Péter cárén 15-ig dolgoztak."47 A cél tehát nagyszabású volt és végül a terv és a hozzá tartozó költségvetés is grandiózus lett. Ebben úgy látszik öccsére hallgatott, amire utalt is Ferenczy 1840. április 19-én írt levelében, amikor azt írta, hogy nagyrészt elfogadta testvére véleményét és inkább csinál 100.000 Ft-ért egy emlékművet, mint 10.000 Ft-ért tízet. Ez az összeg azonban heves ellenállást keltett sokakban, többek közt Széchenyi Istvánban, aki A Kelet Népében támadta meg főképpen ennek okán az emlékműállítás

47 Ferenczy István levelei i. m. 317-318. 318.

48 MNG Adattár, Ferenczy István hagyatéka 645/1920.; vö.: Ferenczy István levelei i. m. 351. Az is reménykeltő lehetett ekkor még Ferenczy jövőbeli kilátásaira, hogy szóba került a leendő Országház felépítése és annak díszítését hazai művészekre kívánták bízni (uo.).

49 L. a 46. jegyzetet

50 Ferenczy István levelei i. m. 316.

42