Folia Historica 33. (Budapest, 2018)
II. KÖZLEMÉNYEK - Dragan Traian: Két világháború közötti európai idegenforgalmi plakátok a Magyar Nemzeti Múzeum Plakátgyűjteményében
látott darab, a harmincas évek elismert európai plakátművészeinek munkái, akik stílust, arculatot teremtettek. Ezért ezek közül sok már szerepelt retrospektív életmű kiállításokon, mint Herman Koséi (MÁK - Bécs), Franz J. Lenhart (Touriseum - Merano), Witold Chômiez (Lengyel Nemzeti Múzeum - Krakkó), Fred Taylor (Royal Academy - London). A gyűjteménybe került turisztikai plakátokat több szempontból lehetne kategorizálni, de valamennyi a kereskedelmi propaganda eszköze. A célközönség szerint két fő típust különíthetünk el: a belföld és a külföld számára készítetteket. A más országban terjesztett propagandaanyag, bármilyen jellegű is az, ország-nemzeti önmeghatározó elemeket használ. A belföldi turizmusnak szánt művek a célközönség egy más, közös tudásszintjét feltételezik (közös múlt, azonos hagyományok és kulturális gyökerek). Sokukat belföldön és külföldön is terjesztették, ebben az esetben a plakátszöveg nyelve a meghatározó elem, amely a célközönségre enged következtetni. Fontos hangsúlyozni, hogy a sikeres és népszerű idegenforgalmi plakátok több piacon is megjelentek, a szövegmezőben a célország nyelvét használták fel grafikával. A belföldi-külföldi kategóriákat további alcsoportokra bonthatjuk a plakátfelhasználás helye, illetve a reklámtevékenység területe és jellege alapján, az idegenforgalmon belül: 1. ország 2. gazdasági vállalatok (jellemzően közlekedési cégek népszerűsítő kampányai a turisztikai célpontok felhasználásával) 3. város, régió vagy tartomány 4. rendezvény (kulturális, gazdasági, sport stb.) 5. kikapcsolódás, egészségmegőrzés, gyógyturizmus reklámja. Ezeken a gyönyörű falragaszokon keresztül nézve a gazdasági világválság utáni, még a második világháború előtt álló Európát, az az érzése támad az embernek, hogy a kontinens újra felfedezte önmagát. A plakátművészet olyan műfaj, amely ebben a relációban az érdekeset, a szépet, a váratlant mutatja be a szemlélőnek, és kíváncsivá teszi aziránt, amit lát. Ez szerencsésen azzal párosult, hogy az utazás, mint önkéntesen vállalt ideiglenes, rövidebb vagy hosszabb ideig tartó helyváltoztatás szinte mindenki számára elérhetővé vált. A tömegturizmus kialakulásakor a központban a világot békésen megismerni akaró ember állt, meggyőzésének leghatásosabb eszköze az utazás tervezéséhez, megkezdéséhez a plakát volt, amelynek azonban nagyon erős konkurenciája támadt a rádió általános elterjedésével, és az igényesnél igényesebb sajtótermékek, brosúrák, utazási prospektusok egyre szélesebb skálájával. A felhasznált csoportosítás nem a teljes idegenforgalmi reklámplakát tipológiát használja, például noha a vendéglátó- és szálláshelyek, szállodák és luxushotelek reklámja grafikailag jellemző volt a korszakban, a begyűjtött anyagból azonban teljesen hiányzik. Ugyanakkor a legrégebbi holland tengerparti üdülő reklámplakátján luxusszállodák, golfpályák, éttermek nevei szerepelnek (ltsz.: 2016.32.1.). Habár a legtöbb művet 3 3 Joseph Binder, Hermann Koset, Paul Kimig, Erich v. Wunschheim - Ausztriából; Ottomar Anton, Max Eschle vagy Albert Fuss - Németországból; Franz Lenhart, Franco Mosca, Giovanni Bandieri vagy Giulio Cisari - Olaszországból; Fred Taylor - Nagy Britanniából; Witold Chômiez - Lengyelországból; Lucien Pillot, Roland Hugón - Franciaországból; Petre Grant és Georg Baron de Lowedal - Romániából 187
