Folia Historica 33. (Budapest, 2018)

II. KÖZLEMÉNYEK - Kiss Gábor - Tóth Endre: Adatok Niklovits Károly gyűjtemény gyarapítási tevékenységéről

A lemezek eredetét T. Péter Márta (Veszprémi Múzeum) derítette ki, amit Kovács Éva munkáinak 1998-ban megjelent gyűjteményes kötetében feltüntettek.22 Ez a közlés segített megtalálni a múzeum leltárkönyvében a lemezek beszerzésére vonatkozó adatot/ Az 1966-os leltári szám alapján feltételezem, hogy az aranylemezekről hiányzott a korábbi szám. Lekopott vagy a II. világháborús viszontagságok során eltűnt. A lemezek nem veszprémi lelőhelyűek. A régi leltárkönyv bejegyzésében olvasható, hogy Niklovits Károllyal történt cserével kerültek a Veszprémi Múzeum tulajdonába/4

Hogy Niklovits készíttette-e (a nem teljes együttest jelentő) aranylemezeket, vagy amikor 1916-ban postatisztként a Balkánra is utazott/ ott jutott hozzá a tárgyakhoz, ma már nem deríthető ki. Mindenesetre a lemezek nem 11. századiak, hanem évszázadokkal későbbi készítésre vallanak/benyomását keltik. A Veszprém völgyi apácakolostorhoz nincs közük. Feltehetőleg egy liturgikus ruhadarabot díszítettek, és valamelyik balkáni templom liturgikus felszerelésének a része lehettek.

Nem tudjuk, hogy Niklovitsnak milyen érdeke fűződött a cseréhez. A leltárkönyv szerint két metszett üvegpoharat kapott cserébe. A későbbi években a leltárkönyvben nem találkozunk Niklovits nevével. Az 1916-os bejegyzés alapján úgy látszik, hogy az ügyleten a múzeum nyert, bár nem tudjuk, milyen volt két üvegpohár, amelyeket Niklovits érmekért bizonyára tovább akart cserélni. A szombathelyi eset miatt lehetséges, hogy Niklovits következő lépése, amelyből neki származott volna előnye, elmaradt. Hogy ennek akadálya a háború vagy valamilyen személyes ok volt, nem tudjuk.

A szombathelyi múzeumban történtek a leltárkönyvek alapján jól adatoltak. Az események jóval korábban kezdődtek. „Az 1874-iki ősz derekán egy bozsoki parasztfiú az irtás dűlőben szántván" a földben egy aranycsatot talált, amelyet hazavitt apjának/ A lelet Bubics Ede mérnöknek, a Vasmegyei Régészeti Egylet igazgatóválasztmánya tagjának a tudomására jutott, aki erről 1875 januárjában értesítette Lipp Vilmost, az egylet titkárát, régiségtári őrt/' Lipp a hó végén „ki is rándult a színhelyre, hogy a becses leletet a vasmegyei régiségtár számára megszerezze": a tárgyat február elején 80 forintért megvásárolta. Az arany csat Lipp adatai szerint az „Irtás-dűlőben" került napvilágra. A lelőhelyet azonosítani lehetett.2 Bozsok községtől délre 2 km-re található 22 23 24 25 26 27 28 29

22 Kovács É. Species i. m. 97.1. jegyzet

23 Ezúton is köszönjük Peremi Ágota és Palágyi Szilvia segítségét.

24 Veszprém, Laczkó Dezső Múzeum, régi leltárkönyv 1916. 4687 folyószám, május 7-én Laczkó Dezső jegyezte be: „Niklovits Károly Budapest, ajándéka: 4 pénz, 7 db kelta bronz apróság, 11 db; [alatta apró betűkkel, beszúrva] és cseréje két üvegpohárért 4 bizánci aranylemez megjegyzése: lásd 2204.SZ.). Cseretétel alatt: „2204. sz. Dr. Kováts István (V[eszprém]) Debreczeni cserép pipa 1., metszett üvegpohár 2 (becserélve a 4687. sz. 4 darabbal)."

25 Huszár Lajos említette, hogy Niklovits postatisztként utazott Szerbiába. L. még Tóth Cs. i. m. 372.

26 Kiss, Etele: Fragmente einer Armilla. In: Europas Mitte um 1000. Hrsg.: Alfried Wieczorek- Hans-Martin Hinz. Stuttgart, 2000. 60.

27 Lipp Vilmos: Felirattanulmányok. VII. Két germánnevű sírkő. A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évi Jelentése 4. (1876) 54—65. 63-64.

28 VL 9/6 (1875-01-21).

29 Kiss Gábor: A bozsoki aranycsat. Savaria Múzeum Kiállítási Lapok 9. (1990) 1M.

177