Folia Historica 33. (Budapest, 2018)

I. TANULMÁNYOK - Tamás Edit: „Sötétedés után a kiállítás nem látogatható!" A sárospataki Rákóczi Múzeum 1950-1952-ben

figyelmét az épület műemléki, muzeális értékére (földszinti kápolna), hogy egy esetle­ges más célú hasznosítás előtt kellőképpen tájékozottak legyenek. A monoki Kossuth Emlékmúzeum is gondnokhiánnyal küzdött ezidőtájt. Arra is Bakó tett javaslatot, egy pedagógust, Szőke Ferenc általános iskolai igazgatót ajánlotta. 2 Tokaj a gyűjtőterület jelentős települése volt. Megindult az ottani néprajzi gyűjtő­munka is, szerveződött a „falumúzeum". Bakó Ferenc tokaji gyűjtésének tapasztalata, hogy a közületeknél és a magánszemélyeknél kellő számú muzeális anyag áll rendelke­zésre a tervezett helytörténeti múzeumhoz. Megfelelő helyiségnek tartotta a használaton kívüli egyemeletes iskolát. Bakó Ferenc a kiállítás kivitelezésében személyes közremű­ködését is felajánlotta. A MúMOK 1951-ben jelezte, hogy anyagi támogatást nem tud biztosítani, a kiállítás rendezésére szakembereket azonban küld. Esze Tamás történész­re gondoltak, aki behatóan foglalkozott a Rákóczi-korral és Tokaji Ferenc „lázadásával", helytörténeti ismeretekkel is rendelkezett. A nagyközség tanácsa 1953. évi költségveté­sében előirányozta a szükséges költségeket. Bakó figyelme kiterjedt a pácini Mágóchy-várkastélyra is. 1951 márciusában írta, hogy a várkastély épületét és parkját műemlékileg jelentősnek találja, ugyanakkor állapotát tekintve elhanyagolt, gondozatlan. Megjegyezte, hogy a kastélyt övező várfal állandó pusztulásnak és rongálásnak van kitéve. 1951 novemberében már jegyzőkönyv és jelentés készült a Mágóchy család reneszánsz feliratos kövének állandó rongálásáról. Felmerült a kastély keleti falához kívülről rögzített kőfaragvány kibontásának és Sárospatakra szál­lításának ötlete is. Az üzemeltetési feladatok nehézségei A pataki „egyszemélyes múzeumban" a legnehezebb a gazdasági, gondnoki feladatok ellátása volt. Az egyszemélyes múzeum valójában kétszemélyes volt (múzeumvezető és gondnok), 1951-től pedig már a hivatalsegéddel háromszemélyesre bővült, de az admi­nisztráció is az intézményvezetőre hárult. Ezek a feladatok az olyan apróbb problémáktól, mint a leltárkönyv, vagy a leltározáshoz használt sellak beszerzésének nehézsége, az éve­kig tartó építkezést vagy komoly költséget jelentő felújításokat is jelentették. Rendszeresen felmerülő gondot jelentett a park kerítetlensége. A terület azonban az Alkotó Otthonnal fele-fele részben közös használatú volt, a Népművelési és a Köz- oktatásügyi Minisztérium felügyelete alatt állt. 1951 első felében az Alkotó Otthon már rendelkezett a szükséges összeggel (10.000 forint), de addig nem volt hajlandó felhasznál­ni, amíg a múzeum egyidejűleg hasonló összeggel hozzá nem járult. Szeptember végén 92 93 94 95 92 SRMA.Mtd. 62-1951. 93 SRMA.Mtd. 98-1951. 94 SRMA.Mtd. 62-1951. 95 SRM A.Mtd. 40-1952. A leltározáshoz használt sellak 1952 elején kifogyott a múzeumban. Ilyen anyagot sem Sárospatakon, se a környéken nem tudtak beszerezni. A korábbi vásárlás helyszí­nén vettek ugyan valamiféle sellakot, de az nem használható, nem száradt meg. A MúMOK Nyü- vántartási osztályától kértek segítséget ez ügyben, hogy rendelésüket intézze Budapesten. Az Il­latszer Vállalt 111. számú fiókjából aztán utánvéttel érkezett Sárospatakra a hiányolt anyag. 152

Next

/
Oldalképek
Tartalom