Folia Historica 33. (Budapest, 2018)

I. TANULMÁNYOK - Tamás Edit: „Sötétedés után a kiállítás nem látogatható!" A sárospataki Rákóczi Múzeum 1950-1952-ben

24. kép

A Vörös-torony bejárati szintjének konyhaként berendezett helyisége 1950-ben. MNM Rákóczi Múzeuma

(Fotó: Bakó Ferenc)

zal is csinálni kell. Bele kell kapcsolni a kiállításba. Villanyt kell a legtöbb helyiségbe vezetni, mert pillanatnyilag az a helyzet, hogy a besötétedés után nem lehet a kiállítást megmutatni." 1951 nyarán megfogalmazódott, hogy a múzeumi gyűjteményi anyag nagy mértékben felhalmozódott. A kiállítás fejlesztésére azonban nem volt pénz. „Nagyértékű anyag hever kihasználatlanul, s ugyanakkor a kiállítási termek csak gyéren vannak felszerelve."" (24-25. kép)

1951-ben a Múzeumi Híradóban Entz Géza számolt be a sárospataki vár helyreállításáról és berendezéséről. A Vármúzeum megnyitását mind múzeumi, mind műemléki szempontból jelentős lépésként értékelte. A kétféle, eltérő jellegű munka szerencsésen kiegészítette egymást. Külön kiemelte a hazánkban egyedülálló, de egész Európában is rendkívül ritka, úgynevezett nadráglőrések „kiszabadítását" a Vörös-torony pinceszintjén, a déli fal feltárása eredményeként. Figyelemre méltónak nevezte a torony története szempontjából a lovagteremben feltárt díszítő falfestményt a beléje karcolt 1592-es évszámmal. Az 1950-es műemléki feltárás kapcsán jócskán maradtak megválaszolatlan kérdések, ilyen volt a loggia 1506-os szemöldökköve, a lovagterem említett töredékes falfestménye, a torony főbejáratától jobbra a talapzatszerű építmény rendeltetése.

1950 derekán kezdődött el az idegenvezetés, akkor még csak a Vörös-toronyban. Bakó Ferenc 1950. július 1. és december 16. között rendszertelenül, azután rendszeresen végzett 74 75

74 SRMA.Mtd. 198-1950., 115-1951.

75 Entz Géza: A sárospataki vár helyreállítása és berendezése. Múzeumi Híradó 1. (1951) 5-6.

144